Vers a szolgámról!

"Rozsdás láncon lóg a szolga,

Pedig volna neki jó sok dolga.

De büntetést fog kapni ő,

Mert volt ő olyan vakmerő,

Hogy ellent mondjon Úrnőjének,

Ezért szól most síró ének…

Szolga teste kikötözve

Nyeklik- nyaklik, ő hörögve.

Csap a korbács, csíp a pálca

Csattan szíj, a lánca vágja.

Rémület a szemében, teste reszket,

A büntetés hevében csak kepeszthet,

Mert tudja jól, hogy ez nem tréfa,

Nincs kegyelem, csak düh és harag

Ha ájult lesz is lógva marad…"