Blog - Monica81

Vers a szolgámról!
"Rozsdás láncon lóg a szolga, Pedig volna neki jó sok dolga. De büntetést fog kapni ő, Mert volt ő olyan vakmerő, Hogy ellent mondjon Úrnőjének, Ezért szól most síró ének… Szolga teste kikötözve Nyeklik- nyaklik, ő hörögve. Csap a korbács, csíp a pálca Csattan szíj, a lánca vágja. Rémület a szemében, teste reszket, A büntetés hevében csak kepeszthet, Mert tudja jól, hogy ez nem tréfa, Nincs kegyelem, csak düh és harag Ha ájult lesz is lógva marad…"

Szolgasors
Korbács csattan,nagy a hangja, Süketít a csatt visszhangja. Szolga szenved,sajog talpa, Pálca csípi, csapja-marja. Földön csúszik, mint egy féreg, Eltaposom,ha addig is élek. Azt akarom, hogy fájjon neki, Úrnő vagyok, ki megteheti. Földről eszik,ott a helye, Lábam alatt van a feje. Nyalja talpam,perig koszos, Sárba léptem,és jó poros. Földre köptem,nyald fel szolga, Te vagy kinek ez a dolga. Dolgozz szolga, te gyökér! Amit mondok meg kell tenned, Bármit...

Szolga vers
Menthetetlen vagyok, Szolgatestben lakok. Oly dologra vágyok, Melytől más csak vacog. Hogy mi jár a fejemben, Ezekben a hetekben? Hogy szolgálnám jelenben, S, hogy uralkodna felettem! Lennék pucér éjjel s nappal, Hálnom kéne ezzel s azzal? Munkám lenne temérdek, Nem lennének szemérmek. Kapnék verést ülve, állva, Sarokban is térdenállva. Ostor korbács nádpálca, Lánc és kötél románca. Aludnom is csak úgy kéne, Láncraverve, közszemlére. A pince az én...