Látni

Talán egy év használat után, a jól bejáratott lovaglópálca eltört. Láttam rajta, hogy szomorú a dolog miatt, mert még fiatal korában kapta a lovasiskolában. Őszintén engem is meglepett a dolog, mert nem a fenekén tört el, hanem a levegőben, ráhúzás közben. Sajnos a tartalék pálca nem állt rendelkezesre, révén az irodámban voltunk úgyhogy maradt a tenyér.
Másnap első dolgom volt, hogy körbenézzek a piacon a legjobb minőség tekintetbevételével. Legjobban utált dolgok egyike nekem, ha a szubom szomorúnak látom, úgyhogy természetes volt a reakció. Kis körbejárás az interneten és mehettem is az új gyönyöreszközért.
Már csak a módját kellett kitalálni, hogyan lepjem meg vele. Végülis arra jutottam, hogy szerzek egy hozzá méretben passzoló díszdobozt, amibe teszek egy fehér kendőt mint foglalat, egy szál vörösrózsát és a pálcát. A dolog a lehető legjobban nézett ki, sikerült fekete nyújtott dobozt találni, a fehér kasmirkendő már gyerekjáték volt, korábbi ismeretek alapján.
Helszínválasztás is megtörtént, ami a Párisi udvarra esett, mint visszatérő vendégek.
Este találkoztunk, ahogy végeztem aznapi teendőimmel. Természetesen látta a kezemben lévő dobozt és roppant mód kíváncsi lett.
- Ó abban mi van?
- Majd meglátod vacsora után, válaszoltam.
Persze nehezen bírta ki a dolgot, de ez így van rendben, hiszen nő. Én pedig pontosan tudtam vele kapcsolatban, milyen módszereket kell alkalmazni, hogy felfokozzam az izgalmát.
Vacsora közben már nehezen bírt magával, egyszer majdnem sikerült is neki a mellettem lévő széken pihentetett dobozt megkaparintania. Számomra roppant szórakoztató volt a helyzet, jót nevettem is rajta, hogy játszhatok a szüntelenül növekvő kiváncsiságával.
Desszerthez érkezve adtam át Neki az ajándékot.
Erre a pillanatra vártam, na meg persze a későbbi használatra, de nem tudok különbséget tenni, melyik okozott nagyobb örömet. Mindig is szerettem látni, ahogy a gyönyörű kék szemeit elönti a boldogság és hálás szeretetet sugároz velük, ezekért a pillanatokért éri meg élni nekem.
A rózsáját és a kendőt büszkén az asztalra helyezte, mire kiért a pincér. A desszert közben, tudtam, hogy a lehető leghamarabb szeretné, ha használatba is lenne véve az eszköz, szóval megkérdeztem tőle:
- Arra gondoltam, ne menjünk haza, kiveszek egy szobát itt és ki is próbálhatjuk a vacsora után azonnal, aztán ráérünk indulni.
Természetesen ettől csak méginkább felcsigáztam. Vacsora végeztével a fizetés után, recepció majd a lift jött. Itt már neki is estem, hogy learassam a jól kiérdemelt jutalmam. Egy forró csók után egy kellemes pofont követően nyílt is a liftajtó. Szerintem, akik kint várták a liftet a szinten, hallhatták a csattanást és felnyögést, mert rám igen mogorva arccal tekintettek.
Na nem, mintha meghatott volna, pár lépés után már a szoba várt, ami egyenlő volt a színdarab utolsó kompozíciójának részletével és egyben a beteljesülés érzésével. Itt már én is kellő hévvel, kezeltem a dolgot, az ajtót úgy téptem fel.
A kisasszony előre tipeget, a dobozzal a kezében, amire persze egy fenékcsapásos reakcióval, megkezdtem a babérok learatásának második felvonását.