Édes és a nő

Lázasan kutattam és végül neked lett igazad, Édes!
Már csak emlék volt a mosogatás, ahol minden játék és zene.
Elfelejtettem a mesebirodalmat, a babákat, akiket hagytál betakargatni minden este, és nem haragudtam a hazugságért, amit felnőtten fedeztem csak fel: hogy reggelre Te raktad le őket az ágy végébe, hogy én elférjek.

Én fellázadtam ellened. Nem éreztél semmit!

Te adtad a képességeket, hogy bátor legyek és verme szét a falakat. És kicsit messzire szaladtam. És most hirtelen könnyen elő tudok venni mindent, ami Te vagy, és az megtart.

És most én nem fogok érezni?

Mosogatok. Takarítok, főzök. Kelek és fekszem. Nincs szeretőzés.

Normális vagyok.

Még csak nem is ezt várod el tőlem. Nem vársz el semmit! Úgy szeretsz, ahogy vagyok.

Normális leszek?
Boldog leszek-e?