Lemondani

Egyszer...szerelmes lettem egy fantáziámba.
Végzetesen akartam. Nem voltam képes lemondani egyetlen centijéről sem.
A másik azt mondta, ezek közös fantáziák.
És bár ezer jele volt, hogy ez nem igaz, én nem akartam látni őket.
El akartam hinni,
különben le kellett volna mondanom róluk.

Szerelemnek mondtam, mert kifordított magamból.
De önzés volt ez, ragaszkodás.

Magamtól végül nem voltam képes erre a lemondásra.
ERRE nem.
EZT az egyet nem akartam elengedni sehogyan sem.

Végül persze vége lett, kiszenvedtettem magam vele.
És nem mellesleg igen rosszul is bántam az illetővel.

Egyszer az életben van egy olyan ember, fantázia, akarás,
ami erősebb a jónál, a "szeretésnél", mármint az odafigyelésnél,
amiről nem lehet lemondani.

De amiről nem lehet lemondani, az sosem fog működni...az kifordít, erőszakossá tesz, elvesz, vakít, árt, pusztít, bosszút áll...
és magányra ítél.

Csak akkor szabad maradni bárhol is, ha képes lemondani róla az ember.