Átadott sorsom

Itt van egy mese völgybe süppedő ága, s míg az új élet új hulláma felfelé vezet, lám, egy pillanatot még megpihenek, megállok itt, lent nekem, fent nekik, és mosolygok Rájuk.

Talán nem voltam gyémánt,
talán nem jókor.

Örömmel veszem, hogy igazi úrnőd van,
becsüld meg Őt.

Kívánom, tudd átadni magad teljesen.

Én akkor ismertelek meg, mikor semmit sem tapasztaltál szubságból, csak érdekelt.

Lám, amit leírsz róla, az az, amit én megéltem érted, elhagyva a dominásdit,
szerettelek.

Én nem tudtam tovább józanul kibírni az utat,
fejezze be más,
s szeresd őt jobban.

Nincs harag, már nem vagy részem,
nekem nem volt jó.

Neki több esélye van,
már megalázkodsz,
már képes vagy rá.

Nincs egyik a másik nélkül,
a szerelem switch...te most kezdtél el rájönni.

Éld meg, és már velem soha ne találkozz,
legyen ő az, aki a minden,
add neki Bocikát.

Többet nincs nekünk szóló mese,
neki adtad.
Többet ne tudjunk egymásról.

Szépeket.