Indulj, Leontin

"Indulj, Leontin,
Indulj, Leontin,
Ha nem indulsz, Itt maradunk,
Vár a nagymami!"

Ezt gyerekként énekeltük mindig a kispolszki hátsó ülésén, míg ő erre mindig azt válaszolta, hogy:
"Hutyutyutyutyú,
hu-tyu-tyu-tyu-tyú"

Aztán elindult. Egyszer.
De mi hittük, sőt! Tudtuk, hogy a mi énekünk is kellett neki.

És felnőttként mintha eltűnt volna a varázserőben való hit, egy időre.

Amiben azonban mégis megvan, az a szerelem és a bdsm. Vagyis egészen pontosan a DS, az én esetemben. De ott van a többi betűben is, látom, hogy ott van.

Fura szerzetek vagyunk, talán. De nagyon szeretünk, saját példámból tudom, hogy a DS szerelmeimben sokkal többet és jobban tudok szeretni, mélyebben, és varázserőm is sokkal sokkal több van.

Nem ilyen földi varázserők, mint vonzalomkeltés vagy vágyfokozás, nem ilyenekről írok.
Arról, hogy felemelni egymás lelkét, megküzdeni magunkban a rossz tulajdonságokkal és a kapcsolatot békésen, szelíden követni, tudatosan építeni és szabadságot, békét, harmóniát és ilyesmiket teremteni benne.

A BDSM igenis varázslat, olyan magas szintű kapcsolati energiákkal bánunk benne, amiknek a megfogásához erős lélek és sok földöntúli szeretet kell.

Az egyenlőség csak a kezdet, egy biztos alap, ami átszőhet mindent, meg is teszi.
De a varázslat ott kezdődik, ahol ezt meg is lehet haladni, mélyebbre hajolni és többet odaadni, mint amire enélkül az ember képes.

Mindkét oldalon, persze.