2016. 03. 20. 13:04 | Megjelent: 1314x
Talán emlékeznek még itt páran, hogy a régi-régi - ugyanilyen nevű -regisztrációmnál azt írtam a profilomra:
"Azt keresem, ami átmos! Ha tud, tegye!"
Megtalált, átmosott és ha visszatekerhetném az időt jól pofánvágnám magam. Hogy hülye vagy Te? Minek Téged átmosni? Kifordítani, szétszedni, összerakni, hát azt hiszed Kislány, hogy a tűsarkúd megvéd mindentől?
Rámentek nagyjából a húszas éveim, mire rájöttem, hogy nem kell akkora tüzeket gyújtani, hogy rendre leégessék az egész házat mert akkor kezdheted előről az építkezést.
Így hát amikor megismertem Dórit az fogott meg benne, hogy - bár elég vadóc egy nőszemély, elismerem - a kitartása a fontos dolgokban rendíthetetlen. A szerelme nem ismer kétségeket. Neki is pont elég egy nő, a kettő az pont másféllel lenne több, mint amire néha az ember vágyik:-D
Az akarata szilárd - másszóval makacs, mint a dög - de az értékrendje helyén van.
Így sosem a házat viszi szét a tűz köztünk, s bár elismerem, rengeteg szikra csapkod folyton ha a két akarat összeér, de sosem veszélyesek a lényegre.
Lehet, hogy a kutyánk beszalad a fürdőszobába naponta kétszer, merthogy ő köszöni, de nem akar belekeveredni abba, ami köztünk zajlik,
de legalább képesek vagyunk stabilan szeretni és nevelgetni egy állatot - és később majd egy-egy kisembert.
A stabil otthon nélkül olyan kevés értelme van a szenvedélynek mint a barátnőm macskatartásának.
Szenvedélyesen imádta a cicáit.
De nem vihette magával őket külföldre, ahol dolgozott és dolgozik ma is. Már vagy 4 éve.
Így bérelt egy lakást nekik a határ mentén, ahova havonta egyszer ellátogatott.
Rengeteget beszél a macskákról.
Bűntudata van.
A macskák tehát egyedül élnek egy lakásban és a főbérlő eteti őket.
A barátnőm meg - nagy macskaszeretetében - szenved a bűntudattól.
Így hát amikor rájöttem, hogy létezik játékos tangó a földön, akkor találtam haza.
https://www.youtube.com/watch?v=kGuMnwCEcP4
Hozzászólások (0)