Gyász (Kelet és jungiánus nyugat), Variációja Profjung Szenvedés blogjának

http://www.youtube.com/watch?v=oiHBS2S0Rw0

Ez szép leképzése a pillanatképnek.

A képeken a nők egyedül állnak az egyelőre puszta világ előtt,
s más képeken különböző típusú, minőségű nőképek, jelzések, erők jellennek meg.

A meztelenség, a sínen ülés,

A visszatérő "újra" feltételes módja,

az engedem jelen ideje,

a pozitívan megtartott emlékek (degradálás nélkül),

ahogyan a madár landol máshol a tudás almájáért,
és ő magát ringatja.

Az, hogy a háttérben futó program előtérbe hozza a világban az Ő fókuszát, őt látja.

A menyország szilánkos,
a közös identitás tükre már folyékony és torz.

Ez nekem a "gyász".

Sato: igen, és kösz a visszaértelmezést.

azt szűrtem le, hogy lehet ilyen kelet szerint is. És nem egy csupa pozitív állapot, megengedi a negatívat is. (azaz nem pont igaz, hogy ne venne tudomást róla)

Akkor ha jól értem, nálad a "gyász" valami vége s az utána következő kezdete közötti állapot...

De a kérdés jó.

A megállást az új szeretések előtt. azt mindenképp.

Figyelni, mi a jelenség, ami történik.
Sírás is van benne, mikor a kapcsolati fantáziát elmúltnak jelentem ki.

kérdéseket, hogy mi történt abból, amit nem értek, mit értettem félre,

és van bennem bűnösség lenyomata, hogy keressem meg azt, amiben változnom kell,
és kell-e.

ilyesmiket.

Megállni, mielőtt valami újat szeretek,
és nem csak lépni tovább.

Keresni, mi okoz örömet most,
a régi kontextus széthullot,
mit tartsak belőle meg magamnak a tarisznyámban...ilyenek.

Anabelle, egy kérdésem lenne: nálad mit takar pontosan a "gyász"?

Siratni, bánkódni, tűnődni valamin, ami elmúlt?
Siratni, bánkódni, tűnődni magadon, mert valami(d) elmúlt?

korrekt.
figyeltem.

Ha ez tetszik akkor éld meg ezt. :)

Minden út ugyan oda vezet. max tovább tart, max fáradtságosabb, max kényelmetlenebb. Na és? Ízlések és pofonok.

Nem sietek a nirvánába, mert jól érzem itt magam...
És mikor ezt felismered, már meg is érkeztél.

De mindig van tovább. Ahogy a univerzum tágul fizikai síkon, úgy tágul az végtelen lehetőségek mezeje, ahol bármi megtörténhet.

Pl. az is, hogy nem kell gyász!

De azért nem mindenem véglet,

találkoztam egy helyzettel, ami dobált,
egy darabbal,

azért fordultam a kérdés felé.

Más nem dobál, ilyen a lány, ez az aktuális karmája.

A gyász helyét kérdeztem egyénekben, ha ez recept,
nekem ez lett volna a szemlélődés.

Vannak végleteim, de pont ezek hatására csitulnak,
ezért kérdeztem ezt.

Jólvanna, az én hibám a végleteim,
létezik hiba? vagy ez egy út?

Épp szemlélődni próbálok.

A!

A kelet nagyon tág fogalom. Ott sem mindenki megvilágosodott. Ott sem minden vallás minden ága ugyan az.
Pl. a taoizmus és a konfucianizmus olyan szinten távol áll egymástól, mint Platon és Arisztotelész...

Receptet vársz?
Hogy ki hogy dolgozza fel a veszteséget egyéni, és szituáció függő.
Nem filozófiai probléma.

Hozzám közel állnak a keletei filozófiák, szemléletek.
Teljesen máshogy viszonyulnak a világhoz, mint a nyugati kultúrák. Sokkal "nyugodtabban" nincsenek ilyen szélsőségek, mint amit benned érzek.
Szemlélödj :)

A messziről nézés is kicsit globális tanács,
elég messziről próbáltam nézni, filozófiatörténelmileg is,

a gyakorlat és a konkrét kérdés sokszor a valódi válasz, nem a nézz utána, akkor összetettebb leszel,

de ez is reális, ha nagyon nagyon hülye a kérdés.

Kissé ennél biztosabb vagyok, magam jelen ítélete szerint, e témában, de sose tudni.

Kevés az infó ahhoz, hogy utánaolvassak,

viszont a kérdés ott elég konkrét.

Gyász vagy rögtön nézőpontváltás.
Legalábbis eddig ezekkel az ütközésekkel találkoztam.

Szóljanak hozzá a többiek majd...olvasom.

Ha meg akarod érteni, akkor messzebbről nézd.
A keleti kultúrák viszonylagos állandóságot mutatnak, különösen a mezopotámiai-görög-római társadalmakhoz képest.
Ezt kell körüljárni, ennek hatásait megérteni, és akkor könnyebb lesz az aktuális problmémát is átérezni.