El, vers

El

Zúgsz, mint pohárban a méh,
mint halott ember végső tenger-álma.
Koccanunk. A forgalmat rendőr irányítja.
El.
A sistergő avar igazat is mond,
meg nem is. A fények tükre eloldja
a figyelmet, telet, szellemet ír,
és mormolja a déli szeleket.

A harmadik szemet kinyitni!
-mondja a jógatanár.
Lélegezd ki a füleden a párát!
A levelek üveggömbök!
Ezért hát a csattanás, koccanás!

Kóbor, kaland, léha, céda,
mindig a piros törik először!
Kaland, karácsony, seprés, reggel,
a kávé aludni megy bennem, el.