Élet egy bogár

Lenéztem a szerelemre,
csúf bogarat láttam.
Megbocsátottam volna,
ha a bogár nem fut el.

Elfutott és csak azt tudom,
hogy szekrény mögött egy kis csúf bogár nem fog segíteni azon,

amikor nincs senkim,
nem fogja kérdezni, ma mi folytatódik a tegnapból,
eszébe sincs tudni a tegnapról,

csak egy perc - pont egy év.

A harmadik év már azt mondja,
hogy ha a bogár nem áll fel, hogy kézenfogjon,

akkor csak takaríts ki,
fújd be a sarkokat,
fürödj meg,
moss hajat,

és ha végre bírsz,
ha végre,végre, bazdmeg, bírsz,

bőgj és sírj.

(de takaríts.)
(nem lesz tisztább semmi, de látod majd, hogy üresek a felületek. Hazugság a kupi. azt hitegeti, készülnöd és figyelned kell valami másra,

DE NINCS MÁS.

A kép halála vezet a romantikából a realizmushoz, a realizmus jó esetben káoszhoz,
rossz esetben halott élethez.)

Én könyörgök még, hogy hihessek egyszer,
hiszek inkább istenben, ha hall,
nehogy azt kelljen éreznem:
ő, az, ő,
ő nem érdekelt ebben annyira, hogy hallja, hogy élek.
ÉLEK. (én is)