Switch

2009. 10. 27. 17:30 | Megjelent: 1562x
Amikor ovis voltam, anyukámat behívták, mert önkielégítést végeztem az alvásidőben. Pontosan emlékszem, mikre gondoltam. Az egyik, a rövidebben leírható fantáziám a kötelező oltásra menetel után alakult ki. Azt fantáziáltam, hogy én vagyok a doktornő és én döntöm el, ki hány szurit kap, de meg lehetett győzni:-) Sőt, ezeket a párbeszédeket élveztem leginkább, a büntetés elkerülésének, elfogadásának folyamatát.

Azt egészen biztosan nem tartottam sohasem vonzónak, sőt, szexuálisan, emberileg, bárhogyan is, taszítónak találtam, ha önmagamat képzeltem szubmisszív helyzetbe, vagy az életem bármely picike interakciójában is abba kerültem.

Lestat volt az első, akinek mélységes mélyre akartam hajolni.

Hogy ez időben történő véletlen, vagy az ő személyisége adta a lehetőséget...nem tudom.

Egy idő után gyönyörű volt, kicsit még később szexuálisan izgató.

Ed már készen kapta a vágyat, odaadtam neki, kiszolgáló topként kapta meg, persze jelen korlátaimmal.

Hozzá, remélhetőleg, sokat és jót adott, el biztosan nem vett.

Most viszont a szub énem teljesen elhalkította a dominámat.
A jóistennek sem lelem élvezetem a domináns oldalban szexuálisan.

A szubban inkább, de azt meg nem akarom odaadni senkinek. Érdekes, mennyivel válogatósabb és büszkébb a szubom, mint a dominám volt, pedig az sem volt gyenge.
De ez a szub magánakvalóbb, lehet magát is jobban szereti...ez elvan egyedül.

Sohasem gondoltam, hogy ilyen vágyaim lesznek,
azt sem, hogy a személyiségem ilyen lesz, hogy inkább egy illatos fürdő és jól végezni a munkámat, mint egy párizsi kaland.

De most ráadásul egyik oldalam megélésére sem vágyom. (Szexuális)vágyak nélkül vagyok, örülök, mikor örülhetek, ha épp nem örülök, akkor kitalálok valamit, aminek örüljek, és annak örülök, hogy nem vagyok szomorú és hatalmam van nem szomorúnak lenni. Ilyen furcsa dolgok okoznak örömöt. Hatalom a saját bánatom felett, öröme annak, hogy ÉN örülök, magamnak, magamtól, semmiségeknek, hála az apró dolgokért, napsütésért.

Nem jellemzően vágom, mi miért így alakul bennem,
de ha eljutok valami érdemleges mérföldkőhöz, akkor beszámolok róla.

Hozzászólások (0)


Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez.