Napi úsztatás

A napi úsztatásnak valószínűleg voltak nevelési céljai, mégis elsősorban az Úrnő felhőtlen kedvtelésének alkalmául szolgált.

Aznap is kihajózott a kiválasztott kilenc izmos férfiszolgával. Kettejük büntetésből latexet és tűsarkút kellett viseljen, a többiek meztelenül úsztak a hajócsavarok aktuális ritmusát követve körben az Úrnőjük körül.

A hajó finomságokkal megrakva indult útnak és alkoholmentes koktélokkal, mivel úgy tapasztalta, hogy az alkohol csökkentette orgazmusát.

A férfiak természetesen semmit sem kaptak ezekből, egész nap étlen-szomjan úsztak Úrnőjük körül.

Ugyanakkor Úrnő kegyeit a szokásos módon és a megszokottnál gyakrabban el lehetett nyerni esetleges jutalmak reményében. Külön a szolgák számára előkészített táplálék állt rendelkezésre egy vödörben: Vízben áztatott kenyérdarabok kis borssal- sóval megszórva, hogy kevésbé legyenek ízletesek, valamint a vízigény növelését is biztosítandó, melyet ugyancsak hasonló módon volt esély beszerezniük.

A nyalatások ilyenkor voltak a leghangosabbak, a nyelvcsapások a leglelkesebbek és a nap, víz látványa rendkívül megnyugtató az Úrnő számára.

Minduntalan jöttek a jelentkezők, kis hízelgés szerű próbálkozások vagy gyakori hajómellett-úszkálások sűrű vízlefetyelés kíséretében gyakran törték meg a nem túl vastag jeget.
Ilyenkor az úrnő kényelembe helyezkedett a hajó szélén, combjait széttárta és engedte a nyalást a vízben önmagát fenntartani igyekvő szolgának.
Mókás volt, ahogyan dupla igyekezettel kellett dolgozniuk, egyrészt a lábakkal, hogy fennmaradjon a vízen, másrészt a nyelv megfelelő ritmusú és hangú lefetyeltetésével.
Ha az úrnő megunta, akkor elhajtotta a szolgát, kinek aznap már vajmi kevés esélye volt az élelmezésre.

A mai úsztatásra azonban különleges meglepetést készítettek elő a szolga férfiak.

Ennek egyik korai jele az volt, hogy az egyik szolga a szájába egy nádad tartva kezdte meg az úsztatását.
Előre megbeszélt koreográfiát próbáltak előadni, reménykedtek benne, hogy az úrnőnél sikerül kilobbizni valami új bemutatását, mielőtt haragra gerjed a felvetéstől a mondatuk közepén és egy lagymatag legyintésével elveti azt, esetleg további büntetések kíséretében.

Az első szolga - aki büntetésből az előző napért a latexet viselte - bemutatta a kellékeket önmagán, majd leereszkedett a helyére.

A farkára egy csíptetőt eszkábáltak, aminek csípési frekvenciáját tekerővel lehetett irányítani, mely egy másik szolga kezében volt.
Két szolga az úrnőlábát kezdte masszírozni, időnként alámerülve, hogy lábujját szopogathassák.
A nyalás közben a tekerős forszírozta a jobb nyelvmunkát, minden egyes ritmus-kiesés esetén rákiáltva hogy
"Mit képzelsz?"
"Nyaljál, te szerencsétlen!"
"Tudod te, kit nyalsz?"
vagy csakúgy tekert a tekerőn a hangos szidások vagy utasítások után.
Időnként az Úrnőre pillantva próbálkozott némi hízelgéssel is:
"Az úrnő kényelme mindenek felett!"
"Bocsásson meg, Úrnőm, a kellemetlenségért! Megbüntetjük Önnek!"
"Köszönjük ezeket a sóhajokat, Úrnőm!"


Az Úrnő elégedetten mosolygott a tekerős szolgára, de látszott, hogy visszatartja az orgazmusát, hogy megnehezítse a dolgukat.

Ekkor jött a következő felvonás.

Ehhez el kellett kérniük a mentőtutajt, úgyhogy mindannyian az úrnő közvetlen közelébe úsztak és ott nyalták, ahol érték, sűrű nyelvcsapásokkal, míg egyikük alázatosan kérte a kegyet, hogy bemutathassák az ötletük további elemeit.

Az úrnő kissé morcosan, de intett, hogy a tutajt levehetik.

Az előző szolga állt négykézláb a tutajra, mellé feltérdelt a nádpálcás. Ő viselte a tűsarkút. Ketten a tutajt tartották a hajóhoz elég közel, hogy az el ne mozdulhasson, s közben próbálták folytatni a lábak masszírozását, mely kissé ügyetlenre sikeredett.

A tekerős a tutaj mellett maradt, de immár a folyamatos nádpálcázás ütemét is forszíroztatta.
"Üssük, mert nem tanul ez semmiből"
"Nah, majd meglátjuk, hogy meddig fogsz még pimaszkodni, szerencsétlenkedni az Úrnőddel, lusta disznó"
A tűsarkús pedig minden utasításkor alázatosan meghajtotta a fejét és csendesen mondta, hogy "igenis, elnézést!", míg a nyalószolga természetesen nyalt, lefetyelt, ahogyan csak bírt, verejtékben úszva a latex ruhájában.

A végén egy sorba úsztak és sorban elnézést kértek azokért a hibákért, melyet közben elkövettek.

A tűsarkús, hogy nem úszott végig, hanem pimaszul pihenni merészelt az ütések alatt a tutajon.
A tutaj tartói, hogy elismerik, többször is ügyetlenek voltak masszírozás közben.
A tekerős a nyaló szolga hibáiért, melyért önmagát is felelősnek mondta.

Büntetésként kérték magukra, hogy az úrnő dobálja szét az esetleges jutalom-kenyérdarabokat és ők utánuk úszva próbálják majd megenni azokat, természetesen a kezüket nem használva. Szintén elnézést kértek, hogy egyáltalán feltételezték a jutalmat, megengedték maguknak a szabadkozást, miszerint is rettentően éhesek.

Az úrnő elélvezett többször is, a műsor végén öntetett magának egy mojitót, hátradőlt és odaparancsolta nyalni maga mellé a nádpálcás szolgát, hogy az folytassa a kényeztetést, és még kettőt, hogy masszírozzák tovább a lábát, a többieknek kenyérdarabokat dobatott az inasával, de kicsit pökhendien megjegyezve, hogy dobja csak őket jó messzire.

A nap végén fáradtan úsztak ki a partra megköszönve a napi úsztatást, megjegyezve, mennyit izmosodtak, remélik, hogy az Úrnő kedvére.

Egy újabb szép nap telt el a kastélykertben.