Levél

Kedves ...!

Már a neve is egy hadvezéré, és mivel bemutatkozott, nos, ha úgy viselkedik, hát nincs okom a meglepődésnek semmilyen formájára.

Én írok Önnek, az ilyesfajta véletlenekről valahol biztosan vezetnek egy kódexet.

A látogatása óta nem hagynak pihenni a gondolatok, melyekért nem hibáztathatok mást, csakis Önt.

Az én gondolataim hűséges darabjai a világnak, s mint ilyenek, engedelmesen követik törvényeit, még ha amazok mégoly ambivalensek is némelykor.

Tudomása volt felőle, hogy birtokolja a képességet rá, hogy megihlessen. Tudatában ennek a ténynek döntött úgy, hogy meglátogat éjjel, majd tíz perc múlva ismét magamra hagy, ám előbb közli velem feldúlt állapotának érzéseit.

A levelem nem panasz. Nem kenyerem a köntörfalazás, dorgálásnak szántam, amiért önző módon nem gondolt arra, hogy a történések bennem nyomot hagynak majd.

Felmentése lehetne, ha esetleg nem jól ítélné meg saját személyét és ezért arra következtethetett, hogy a gondolataim nem fognak zavarni majd a nyugodt alvásban.

De nem kívánom felmenteni, mert véleményem szerint nem egy efféle következtetés, hanem elhamarkodottság okán volt ilyen "bátor".

Hadvezérhez méltó magatartásra kérem, és ennek jogán szólítom arra, hogy a tiszteletet parancsoló felelősség mindig vetekedjen érzelmeinek dicséretes hevességével!

Máskor ha felébreszt, legyen oly kedves, és ne mint egy részeg lurkó tegye, hanem vegye számításba a későbbi nyugodt pihenésem lehetőségeit is.