Dohányzás

Sosem cigiztem. Eszemben sem volt.

Viszont - visszagondolva - minden Férfi, akibe szerelmes tudtam lenni igazán, szenvedéllyel, az dohányzott.

Egyszer, karácsonykor, (tavaly történt), a kedvesnek el kellett utaznia.

De nem csak elutazott, nem. Aeneas ment el, hívták a hajói, és Didonak kellett volna otthon maradnia.


Dido elégett máglyán, de nekem nem túl szimpatikus "a saját halál a kép halála helyett" c. , nem túl erős, de annál instabilabb, belső változástól mentesebb hozzáállás.

Racionalizálásnak tűnhet,
pedig az autonómiám született meg akkor - és ez által a határaim erősödtek, falaim lettek, stb.

Az akkori Kedves otthagyott cigarettáját szívtam,
minden egyes válasz- vagy impulzus-SMS helyett egyet.

Felvettem magamba a Férfit, az eddig kívül hordott férfinak leosztott szerepet,

és a dohányzó énem már más.

És - jó boszorkányhoz híven - lassan a hókuszpókuszra sincs szükségem,
leszokok lassan.

De az új nemdohányzó énem már nem a régi nemdohányzó énem.

A férfiak szerepe és kapcsolódási lehetőségei is megváltoztak.
Többet már ugyanoda nem tud jönni-kapcsolódni senki, ahová a régiek, amihez a régiek kapcsolódtak...

Más lettem.

Csak 18 éven felülieknek szóló tanmese:-)