Hűtlenség, és a Clinton szindróma

(Reakció erre: Hűség, hűtlenség és elfogadás a monogámiában)

Piszkosul jó, hogy írsz erről a szegmenséről a történetnek.

Ami miatt viszont különösen szíven ütött, az ez a bekezdés "Ha az elején lemondtál róla, mégpedig dalolva..."

Nekem huszon évvel ezelőtt volt BDSM élményem, fantáziáim azután is, de valóban dalolva mondtam le arról, hogy megéljem őket. Nem éreztem problémának, nem volt nehéz a döntés.

Húsz év után jött az, hogy nem tudok és főleg nem akarok BDSM nélkül élni. Voltak válaszaim, hogy miért most, miért ennyi idő után. De ennyire tömören és pontosan még én sem tudtam magamnak megfogalmazni.

(És nem a bdsm, hanem az a bizonyos "többi hiány" vetett aztán véget a házasságomnak ennyi idő után).