Lényegében igazad van, de én akkor is más csomagolásba helyezem.
Kezdem azt hinni, hogy a BDSM párkeresés mára valami agytornával egybekötött, gondolatolvasós társasjátékká alakult. Van benne némi stratégia, némi pszichológia, némi barkochba, ahol a sub nők komplett megfelelési listával a fejükben akarják magukhoz idomítani a magukat dominánsak mondott pasikat.
Pedig Én csak jól akarom érezni magam persze az egyeztet keretfeltételek között. Testileg, lelkileg, szenvedéllyel, Őszintén. Nem kell hozzá szonett, sem holdfényes séták a Duna-parton. Nem várom el, hogy a másik fejből idézze a világirodalmat – elég, ha tudja, mit kezdjen a megélni kívánt sub vágyaival a kezeim közé szorulva.
Lehet, hogy romantikából jeles voltam egykor, de most inkább a testiségre vágyom. Mert van az úgy, hogy az ember nem a lelki társát keresi, csak valakit, aki nem kérdez felesleges köröket, hanem odateszi magát. Lehetőleg egy tisztességes ágyon, nem egy nyikorgó IKEA-vázon.
Szóval igen, basznék. De nem akárhogy. Csak egy kicsit... intelligensebben.
Köszi a figyelmet.
Hozzászólások (0)