Bennem gyógyuló sebek

Igazából tudom hogy nem kéne írnom. De még mindig így a legkönnyebb kiadni magamból az érzéseket. Persze tudom hogy lassan szakemberhez kéne fordulni, hiszen minden jel arra utal ,hogy az elengedés egyáltalán nem tartozik az erőségeim közé. Eskü fogok dolgozni rajta, hiszen nekem is sokkal jobb lenne ha hátat fordítanék a múltnak, pont úgy ahogy te tetted. De hát nem vagyunk egyformák. Te "elgyászoltad" az ismeretségünk én pedig..... hát én valószínűleg nem tettem ezt meg és gondolom ez is az oka annak, hogy akarva akaratlanul eszembe jutsz.

Nem is tudom hogy érdekel e ,hogy mi van veled....szeretnék annál többet tudni rólad mint amit a barátnőd mondott nekem?

Asszem erre a válasz egyértelműen nem. Hiszen nekem mindig fájdalmat okozott olvasni, hogy milyen kúrva jó neked. Sosem tudtam és valószínűleg nem is fogom megtudni hogy direkt tetted, csak színezeted az életed, hogy nekem rosszabb legyen. Akkor is csak színezted amikor rossz volt, hogy megsajnáljalak. Egy hatalmas talánya vagy az életemnek és ezért esek még mindig gondolkodóba. A semmiből feltűntél, mindent felforgattál, vittél magaddal én meg hagytam. Majd amilyen hirtelnséggel jöttél, úgy távoztál. Felfoghatatlan.

És igazából ezt sem tudom hova tenni. Mennyi levél és üzenet érkezet azután még. Kapaszkodás a múltba. Gagyi szövegek ,hogy a barátom akarsz maradni. Meg ,hogy velem álmodtál, hogy együtt fogunk mi még kávézni. Majd varázsútésre eltűntél. Eltűntél én pedig fekszem az ágyban néha és nézek, hogy most mi van.

Furcsa az egész abból a szemszögből ahonnan én látom és furcsa az is ,hogy rámír a barátnőd akivel sosem beszéltem ,hogy mizu velem.

Persze nekem pedig egyből az összeesküvés elmélet áll össze a fejemben, hogy ez is a te műved. A te mesterkélésed. Hátulról a sötétből manipulálsz. De miért tennéd ? Minden esetre ha én veszélyben érzem a kis lelkem akkor még mindig gondolkodás nélkül döfök és vágok, hogy elkergessem a veszélyt és mit ad isten.... néhány jól megfogalmazott éles szó kellett és a barátnőd ugyan úgy mint te, szó nélkül tűnt el.

Talán paranoia, talán nem. Minden esetre bocsánat ha fájtak azok a szavak, de nem szeretem ha csapdába csalnak. Gondolom megérted. Jobban szeretem az egyenes dolgokat.

Szóval ja, csak annyit akartam mondani hogy igazából örülök neked. Örülök, hogy boldog vagy, hogy megtaláltad a tökéletes álompasit aki imád téged. Örülök ,hogy eljegyeztek és örülök ,hogy csodálatos életet élsz kint akárhol is legyél. Örülök hogy rendbe jöttél és ,hogy egyenesbe vagy. Bízom benne ,hogy a jövőd pont olyan csodálatos lesz mint amilyennek elképzelted. 

Igazából bízom benne hogy azért nem reagáltál ilyen hosszú ideig semmi féle megkeresésemre , mert már nem használod ezt az email címet és ,hogy az üzenetem sosem olvasod el, csak céltalanul fog sodródni az éterben.