Egy hosszú történet

A levegő vibrált köztük, mint egy kifeszített íj húrja. A férfi ott térdelt előtte, szíve zakatolt, teste reszketett a vágytól – de nem a félelemtől, hanem attól az ősi ösztöntől, ami hónapok óta fortyogott benne, minden pillantásban, minden üzenetben, minden elnyelt nyögésben.

A nő felállt, lassan, szinte méltóságteljesen, majd odalépett hozzá. Ujjai finoman végigsimítottak a férfi tarkóján, majd finoman hátranyomták őt a puha kanapéra. Egyetlen szót sem szólt, de a tekintete beszélt helyette. Ott volt benne a vágy, a hatalom, és az a mély, ragadozó öröm, amit eddig csak elképzelni lehetett.

Amikor térdre ereszkedett mögötte, a férfi először csak a forró leheletét érezte a bőrén. Aztán az első érintést – de nem csupán érintés volt az. A nő nem csókolta... nem is csak nyalta… ő falt. Szenvedéllyel, mohón, olyan hévvel, mintha soha nem akarna leállni. A nyelvével körkörösen kényeztette, majd mélyen, határozottan belémerült. Ujjai széthúzták, hogy jobban hozzáférjen, és minden mozdulatából sugárzott: végre megkapta, amire régóta várt.

– Annyira sokáig akartalak így... – mormolta két nyalás között. – Most az enyém vagy. És úgy foglak megdugni, mint még senki.

Nem volt benne semmi játék, csak őszinte, mélyről jövő vágy. A nő teljes szívét-lelkét beleadta abba az előkészítésbe. Minden egyes mozdulata azt szolgálta, hogy a férfi teste készen álljon arra, ami jönni fog – hogy ne csak elfogadja, hanem kívánja azt a mély, mindent betöltő behatolást.

A férfi közben nem bírt magával. Az izmai remegtek, a nyögései elakadtak a torkában. Minden nyalásnál érezte, hogy közelebb kerül ahhoz az extázishoz, amitől már hetek óta rettegett – és amit mégis minden sejtjével akart.

Aztán, amikor a nő elégedetten hátrahúzódott, megnyalta az ajkát, majd lassan felegyenesedett. Felvette a helyét mögötte, kezei finoman a férfi derekára simultak.

– Most jön az, amiért megőrjítesz minden nap. – súgta rekedten.

És amikor a lila játékszer lassan, de ellenállhatatlanul utat tört magának, a férfi felnyögött – ezúttal mélyebbről, mint korábban bármikor.

Mert ez nem csak testiség volt. Ez találkozás volt. Két lélek határán, ott, ahol már nincsenek kérdések – csak válaszok. Lökésről lökésre, sóhajról sóhajra.

A szoba csendjét csak a bőr súrlódása, a nedves csúszás hangjai és _B visszafojtott, egyre szakadozóbb lélegzete töltötte meg. Madam tempója könyörtelen volt – nem durva, de olyan határozott és mély, hogy minden lökésnél mintha _B egész teste megremegett volna.

Madam ujjai szorosan ölelték a derekát, vezették, irányították, birtokolták. A csípőjének mozgása szabályos volt, mint egy lassan felpörgő ritmus, amit csak ő ismert igazán. A szenvedély nem volt ideges vagy kapkodó – sokkal inkább mélyen gyökerező, ösztönös. Régóta gyűlt vágy oldódott most fel benne, és minden mozdulata erről árulkodott.

_B teste közben teljesen átadta magát. A lüktetés egyre elviselhetetlenebbé vált, és ő már nem is próbálta visszafogni azt, ami történt vele. Az előváladék vastag csíkokban ömlött ki belőle, a saját hasára, a kanapéra, a padlóra – mintha a teste így próbálna utat adni annak, amit már nem bírt bent tartani.

Madam hátrahajolt egy pillanatra, és amikor meglátta, hogyan csillog _B alsóteste a nedvességtől, halkan, mélyről jövően felnevetett. Az arca gyönyörű volt – de nem a megszokott értelemben. A szemei, azok a zöld szemek, sötéten és ragyogva villantak, mintha láng égne bennük. A szája szélére perverz, őszinte, kielégült mosoly ült ki – olyan mosoly, amit nem lehet eljátszani. Ez egy vadászó nő mosolya volt, aki pontosan tudta, mit tett a zsákmányával.

A következő lökés mélyebb volt, hosszabb, és pontosan ott találta el _B testének közepét – azt a pontot, ahol a gyönyör és az őrület összeér. A férfi felsikoltott – nem, nem kiáltott, hanem olyan hang szakadt ki belőle, amit talán még soha nem hallatott. Ez nem akarat volt, ez robbanás.

A prosztatáján keresztül végigfutott az az intenzív, mélyről jövő gyönyör, amit nem lehet szavakkal leírni. Az egész teste rángott az orgazmustól – pedig nem is érintette meg magát. Csak őt érezte... belül. Mélyen. Visszafordíthatatlanul.

Madam eközben nem állt meg. Érezte a remegést, az izmok feszülését, és a test sós izzadságát a bőr alatt. Tovább tolta, kicsit lassítva, élvezve, ahogy _B egész teste még mindig reszketett az utóhullámoktól.

Majd lehajolt hozzá, szája egészen közel a füléhez.

– Ez csak a kezdet – súgta, a hangja rekedt és selymes volt egyszerre. – Még sok minden van, amit meg akarok mutatni neked...

És a mosoly, amit közben az arcán viselt – az a szelíd, kegyetlen, gyönyörrel teli mosoly – végleg beleégett _B emlékezetébe.

Madam hátradőlt, hátrapillantott a teste alatt fekvő férfira, és egy pillanatra csak csendben szemlélte. Az arcán halvány mosoly játszott, de a szeme – azok az élénk zöld szemek – izzottak a győzedelmes, kielégült büszkeségtől. A teste még mindig finoman emelkedett és süllyedt a szapora légzéstől, de belül már rég felrobbant a vihar.

Megcsinálta.

Elérte a célját.

Nemcsak birtokba vette _B testét, de át is írta azt.

Prosztata orgazmust okozni egy férfinak – nem egyszerű élvezet volt ez neki, hanem szinte egy művészet. Egy cél, egy küldetés. És most, hogy végignézett rajta, alatta… minden perc várakozásért megérte.

_B ott feküdt, teljesen kiszolgáltatva, mégis végtelen biztonságban. A teste izmos volt, feszes, de most – mintha megbénult volna a gyönyörtől. Kipirult bőre izzadságtól fénylett, mellkasa ritmusosan emelkedett. A hasán pedig ott csillogtak a frissen kilövellt spermacseppek, egyre lejjebb csordogálva a köldöke mentén. A pénisze ernyedt volt, de még mindig... még mindig szivárgott belőle az előváladék. Mintha a teste önmagát sem tudta volna visszafogni.

Madam nem bírta levenni róla a szemét. Ez volt az a látvány, amit hónapokon át csak képzelt. Most végre az övé volt – valóságosan, elevenen, remegve.

Büszke volt. Nemcsak magára, amiért ennyire mélyen el tudta juttatni _B-t, hanem a férfira is – mert nyitott volt, bátor volt, adott.

Ez nem csak szex volt – ez egy ajándék volt, amit egymásnak adtak.

Ez lehetett volna a tökéletes befejezés.

De nem...

Nem, mert ennél többet akart.

Nem csak a testet – az egész pillanatot. A folytatást. A mélyebb kapcsolódást. Mert érezte, hogy _B is ott van még – lelkében ugyanúgy felajzva, mint a testében kifáradva.

Lassan előrehajolt, míg arcuk egymáshoz nem ért, és mélyen _B szemébe nézett.

– Nem akarom, hogy vége legyen – suttogta, szinte rekedten, vágytól telve.

A következő pillanatban már csókolta is – vadul, birtoklóan, szinte falva az ajkait. A férfi meglepődött, de aztán minden tartása feloldódott. Ajkai visszacsókoltak, először csak óvatosan, aztán mohón. Madam kezei közben finoman lefogták _B csuklóit, szinte játékosan, de mégis határozottan.

A teste ránehezedett, keblei a férfi mellkasához simultak, bőre forrón tapadt a bőréhez. A csípőjét lassan, szinte alig észrevehetően kezdte mozgatni – oda-vissza, érzékien. A még mindig benne lévő dildó újra megmozdult – lassan, finoman csúszott ki egy keveset, majd vissza.

_B megfeszült alatta, apró remegés futott végig rajta.

Madam elmosolyodott a csók közben. Tudta, hogy működik. Tudta, hogy az a test, ami az imént már felrobbant, újra kezd feléledni. Hogy az ánusza újra reagál, újra lüktetni kezd. Nem akarta elsietni – csak húzni, húzni, míg a vágy újra uralni nem kezdi a férfit.

– Még nem végeztünk – suttogta a szájába, és újra megcsókolta, mélyebben, szenvedélyesebben, miközben lassú, érzéki lökésekkel mozgatta tovább a csípőjét.

Mert ez már nem csak egy aktus volt.

Ez már kötődés volt.

És mindketten tudták, hogy az, ami elkezdődött, nem ér véget egyetlen orgazmussal.

Ahogy a csókok elmélyültek, a testek egymáshoz simultak, a vágy ismét fellángolt. Semmi nem csillapodott, sőt – a korábbi orgazmusok csak olaj voltak a tűzre. Ez nem volt elég. Nem lehetett elég. A kettejük között izzó feszültség újra a tetőfokára hágott – most már nem csak kíváncsiság és izgalom volt benne, hanem egyfajta mohó kötődés, egy „nem engedlek el” érzés.

Madam nem habozott – minden tapasztalatát, minden mozdulatát bevetette. Pozíciók váltakoztak, a tempó hol lassult, hol vadult, s közben B teste egyre érzékenyebbé, egyre fogékonyabbá vált. Madam tudta, mit akar – és azt is, hogyan érje el.

Ám végül, ahogy minden őszinte testjátékban, elérkezett a pont, amikor már ő is kifulladt kissé. Az izmai sajogtak, mellkasa zihált, de a szeme még mindig égett a vágytól. Még akarta látni… nem csak érezni.

– Most te jössz – suttogta parancsolóan, miközben _B arcára nézett. – Én most csak nézni akarom, hogyan adod át magad nekem.

A szerepek felcserélődtek. _B lassan helyet foglalt fölötte, és miközben a tekintetük összeforrt, a férfi finoman elkezdte magába engedni a dildót. Egyetlen centinként haladt, mélyen, türelmesen, míg végül teljesen elnyelte azt, és apró remegés futott végig rajta.

Madam kezei a combjára siklottak, majd lassan a csípőjére, segítve, irányítva az első mozdulatokat. _B elkezdett lovagolni – először óvatosan, majd egyre természetesebben, egyre felszabadultabban. Madam pedig csak feküdt alatta, mellei szétterülve mellkasán, zöld szemeiben izzott a kéj, miközben el sem tudta venni a tekintetét a férfi lengedező, félig merev péniszéről.

És ahogy mozgott, az előváladék újra csillogni kezdett a makkján – és minden egyes mozdulatnál újabb cseppek landoltak Madam hasán. Apró, meleg foltok, mint egy táncoló perverz minta. Madam imádta. Minden csepp, minden rezdülés a férfi teljes átadásáról árulkodott.

– Dőlj egy kicsit hátra… – mondta halkan, de határozottan. Tapasztalatból tudta, mit csinál.

_B engedelmeskedett. És ahogy kicsit hátrahajolt, a dildó más szögben kezdett mozogni benne. Egyetlen lökés… és mintha elektromos áram futott volna végig a testén.

– Úristen… – nyögte rekedten, és a teste megremegett.

Az a pont… az a mély, lüktető hely… újra elérve. A kéj azonnal elöntötte, de nem csak gyönyör volt ez – valami furcsább is közeledett. A gyönyörbe hirtelen beolvadt egy másik inger is: vizelési kényszer. Zavaró, mégis izgatóan összemosódott az orgazmus határával.

Próbálta visszatartani, nem engedni ki. Tartani a kontrollt.

De Madam észrevette. Tudta, mi történik. Látta a férfi arcán azt az ismert küzdelmet. És nem tetszett neki.

– Ne tartsd vissza – sziszegte, miközben hirtelen megragadta _B csípőjét, és újra vad tempóban kezdte mozgatni a férfit saját magán.

A ritmus nyers volt, gyors, mély – nincs több visszafogás. B levegő után kapkodott, a szeme hátracsúszott, és amikor lenézett, Madam hatalmas mellei az ütemre hullámoztak – a látvány, a mozgás, az érzés… túl sok volt.

Aztán megtörtént.

A teste megfeszült, és kiengedett. De nem úgy, mint előtte. Nem csak egy újabb orgazmus volt. Nem sperma. Valami más.

Egy robbanás…

Egy férfi squirt.

Folyadék spriccelt ki belőle, erőteljesen, hullámokban, szinte kontroll nélkül. Minden lökés újabb kilövellés, minden nyögés egy újabb zuhatag. A teste megadta magát teljesen. És csak folyt, és folyt...

Madam ekkor megállt. Nézte, ahogy a férfi remegve, görcsösen spriccel, aztán fokozatosan elcsitul – mintha kiürült volna, testileg és lelkileg. A csípője elernyedt, a mellkasa a nőéhez simult. Teljesen elolvadt.

Egy hosszú, mély sóhaj kíséretében _B rádőlt Madamra, aki karjaival gyengéden átölelte. A szívük egyszerre dobogott. A vágy tombolása után most ott volt a nyugalom.

És egyikük sem szólt. Mert mindketten tudták: ez nem volt csak szex.

Ez egy valóságos felszabadulás volt.

Madam a férfi mellkasán feküdt, lassan, elégedetten simítva végig rajta, mintha csak egy jól végzett munka után élvezné a csendes pillanatot. A keze alatt még érezni lehetett B szapora szívverését, bőrének forróságát, testének remegését.

– Te ilyet is tudsz? – kérdezte, miközben pajzán mosoly játszott ajkain, zöld szemei csillogtak, akár egy vadmacskáé, aki végre megszerezte rég áhított zsákmányát.

B nem tudott válaszolni azonnal. Csak feküdt, kipirulva, elgyengülve, szinte lebénítva attól, amit az előbb átélt. A hasán folydogáló áttetsző nedv, a még mindig csordogáló előváladék... zavarba ejtő volt.

– Azt hittem... hogy... talán… összevizeltem magam… – nyögte ki halkan, szinte alig hallhatóan.

Madam felnevetett – nem gúnyosan, hanem őszinte, kielégült örömmel.

– Édesem... ez nem vizelet. – Felült, és egy törölköző után nyúlt, de nem sietséggel, inkább méltósággal. – Ez squirt volt. Férfi squirt. Tudod, hányszor olvastam erről? Tudod, hányszor képzeltem el, hogy egyszer majd valakit ilyen szintre tudok juttatni?

Miközben törölgette a mellkasára és hasára fröccsent cseppeket, közelebb hajolt hozzá, és a szemébe nézett. – És te megtetted. Előttem. Nekem. Hát nem csodálatos?

B némán bólintott, még mindig nehezen hitte el, hogy ez vele történt. Madam viszont teljes valójában élvezte a pillanatot. Ez volt a győzelem. Nemcsak megbaszta ezt a férfit – hanem teljesen, mélyen, belülről alakította át. A teste már az övé volt, de most a hatása alá került a lelkével együtt.

A nő lassan levette magáról a hevedert, de csak azért, hogy a testük bőre összeérhessen. Most már nem a dildó volt a fegyver – hanem maga a jelenlét, a kapcsolatuk. Az energiájuk, ami vibrált közöttük.

Madam elnyúlt mellette, de még nem zárta le a játékot. Mert ez nem ért véget. Ez most csak egy szünet volt. Egy belső taps. Egy pillanat a következő jelenet előtt.

És amikor B halkan, félénken megfogta a kezét, a nő ajkán újra megjelent az a perverz, imádnivaló mosoly.

– Tudod… nem végeztünk. Nem gondoltad komolyan, hogy csak ennyi lesz belőlem, ugye?

A levegő még mindig vibrált körülöttük, ahogy egymás mellett feküdtek. A testükről lassan száradt a verejték, a nedvesség és minden más, amit az előző órák játékai rájuk festettek. Madam végignézett a férfin, mintha újraírná fejben a pillanatokat. Aztán felkelt, a csípőjén lustán megfeszültek az izmok, ahogy az ajtó felé intett:

– Gyere. Le kell mosnunk egymásról ezt a történetet… mielőtt újraírjuk.

A zuhany alá léptek, testükön végigcsorgott a forró víz, mintha csak az előző jelenetek feszültségét is lemosná. B hátát Madam most finoman, de alapos kézzel sikálta végig, különös figyelmet fordítva azokra a helyekre, ahol korábban olyan gondosan dolgozott. B felnevetett:

– Azt hiszem, nem lesz elég egy flakon tusfürdő...

– A síkosító alapos dolog. Én meg még alaposabb vagyok. – felelte Madam, szinte büszkén, és egy csókot lehelt a férfi lapockájára.

A zuhanyból kilépve B megtörölközött és visszadőlt az ágyba – most már tisztán, de ugyanúgy meztelenül, ahogy előtte. Madam nem sietett. Egy törölközőbe csavarva magát állt a tükör előtt, fésülte hosszú haját, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. De a tekintete… az nem volt nyugodt. Az zölden villant, mohón, éhesen.

Fésülködés közben odasétált az ágyhoz, egyik lábát az ágyszélére helyezte, és olyan tónusban, ami nem tűrt ellenkezést, így szólt:

– Nyúlj a törölköző alá. Most.

B engedelmeskedett. A tenyere alatt forróság fogadta: nedvesség, éhség, lüktető, szinte remegő készenlét. Madam vágyott – de most nem kért, nem könyörgött. Parancsot adott.

Ahogy a férfi ujjai érintették, érezte azt a mindent elsöprő, tocsogó hőt, amitől újra és újra megszűnt a világ. De Madam nem maradt. Levette a lábát, és visszasétált a tükörhöz, folytatva a fésülködést, mintha mi sem történt volna.

A tükörből nézett vissza a férfira. Hangja lágy volt, de minden szava hatalommal telt:

– Csak azért mutattam meg, hogy tudd: még nincs vége. Ne nagyon akarj még pihenni.

B elmosolyodott. A teste fáradt volt – a fenekében még ott pulzált az emlék, izmai kellemesen remegtek – de a vágy... a vágy újra izzani kezdett benne. Nem csak Madam kielégíthetetlensége, de a magabiztossága, a tekintélye, a kiszámított játéka volt az, ami újra élesztette benne a tüzet.

És ez még csak a pihenő volt.

Miután Madam befejezte a haját, néhány utolsó mozdulattal kisimította az ujjaival a tincseit, aztán lehunyta a szemét egy pillanatra. Mély levegőt vett. A vágy nem csitult, sőt – szinte sűrű ködként terjengett körülötte. És most már tudta: nincs mit halogatni.

Felállt. A törölközőt hagyta lecsúszni a testéről, mintha csak egy felesleges akadály lett volna. Nem volt benne semmi szégyenlősség. Csak a test – és az, amit az uralkodásához eszközként használt.

Ahogy elindult B felé, mozdulatai egyszerre voltak kecsesek és könyörtelenek. Mint egy vadmacska, aki pontosan tudja, mit akar – és hogy úgyis megkapja. Az ágyra lépett, térdei alig érintették a matracot, úgy mozdult, mintha a gravitáció sem vonatkozna rá. Határozott volt, mégis nőies és elegáns.

A férfi lélegzete elakadt, amikor Madam fölé hajolt, és arcától centikre megállt. A nő semmit nem mondott – nem volt rá szükség. A testbeszéde elmondott mindent. A vágy forrón lüktetett belőle. B pillantása akaratlanul is lesiklott a combok közé – oda, ahol nedvesség és forróság találkozott.

Tudta, mit kell tennie.

Madam ujjai a hajába túrtak, határozottan, mégsem durván. Az irányítás az övé volt, mint mindig. B pedig engedelmesen kezdte csókolni a comb belső ívét, majd közelebb hajolt. Nyelve először csak finoman érintette, körvonalakat rajzolt, de már most érezte, milyen forró és nedves. Ahogy mélyebbre hatolt, Madam megremegett. Halk sóhaj hagyta el az ajkait – az a fajta, amit nem lehet visszatartani, még akkor sem, ha valaki egész életében kontrollt gyakorolt minden fölött.

A férfi nyelve nem hagyott kérdéseket. Tudta, mitől borzong meg újra és újra. Körkörös mozdulatok, váltakozó nyomás, a klitorisz körüli játék – nem szolgálat volt ez, hanem tiszta odaadás. És Madam ezt minden másodpercében élvezte.

Lassan hátrahajtotta a fejét, hajzuhataga végigsiklott a hátán, ujjaival B tarkóját szorította lejjebb. Teste megfeszült, a csípője egyre erősebben mozdult B szája felé.

– Most én is megleplek. – mondta rekedten, alig hallható hangon. – Ugye nem hitted, hogy csak te tudsz spriccelni?

Azzal lehajolt, és a férfi fülébe suttogta:

– Folytasd. És ne merj megállni.

A hangja nem könyörgött. Parancsolt.

Madam csípője lassan, de könyörtelenül ránehezedett B arcára, aki már nem csak nyalt, hanem lélegzett is a vágyából. A nő teste remegett, hangja elmélyült, zihálása egyre szabálytalanabbá vált.

És aztán… elérte a határt.

Egy hangos, visszafojthatatlan kiáltás kíséretében testén végigfutott a kéj, medencéje megremegett, combjai szorosan zárták közre B fejét. Az orgazmus nem volt halk vagy visszafogott – vadságában tökéletesen tükrözte Madam lényét. És amit B érzett az arcán, az nem csak nedvesség volt – hanem kontrollvesztés, átadás, egy pillanatnyi teljes megnyílás.

Madam még mindig zihált, de tekintete már visszatért a férfi arcára. Lassan, mély lélegzettel nézte, ahogy B arca fénylik a kéj nedves nyomától, ahogy a pillái rezdülnek, ahogy a szája nyitva marad egy csendes sóhajra. A pillanat olyan volt, mint egy kimerevített fotó – tökéletes, nyers, valódian perverz.

A nő elmosolyodott. Elégedetten. Büszkén. Lassan előrehajolt, ujjai gyengéden az állkapcsára siklottak, majd felfelé a férfi torkára, nem szorítva, csak emlékeztetve – ki irányít.

A következő pillanatban Madam szája a férfi szájára tapadt. Vadul, szenvedélyesen, birtoklóan csókolta meg, mintha le akarná nyelni, magába olvasztani azt a férfit, aki most már nem csak az övé volt – hanem akit ő tett ilyenné. A csók hosszú volt, harapós, és ott lüktetett benne minden, ami eddig kimondatlan maradt.

Aztán, mikor elváltak ajkaik, zöld szemei izzottak.

– Így kell ezt csinálni. – suttogta rekedten, de határozottan.

Nem volt benne kérdés. Csak tény.

Ujjai finoman végigsimítottak B arcán, letörölve egy cseppet, majd játékosan megérintette az arcát, mint aki egyszerre gyönyörködik a látványban és emlékezteti a férfit arra, kinek a játékszabályai szerint zajlik ez az egész.

A férfi csak feküdt, levegő után kapkodva, még mindig lebegve a kéj utóhatásában.

Madam pedig úgy nézett rá, mintha egy jól végzett műalkotást nézne: örömmel, birtoklással – és újabb tervekkel a tekintetében.

Madam még mindig B felett térdelt, teste lassan nyugodott csak meg az iménti, tomboló orgazmus után. A vágytól feszülő csendet csak a zihálásuk törte meg. Egyik keze még mindig a férfi mellkasán pihent, a másikban hajának tincsei, nedvesen, ziláltan.

Aztán észrevette.

B farka újra kőkeményen állt. Úgy meredezett, mint aki nem kérdez, csak követel. Madam előbb ránézett – aztán a férfi szemébe. Először döbbenet csillant meg zöld szemeiben, majd valami sötéten lángoló mosoly: nem hitte volna, hogy ilyen hamar visszaveszi a teste az irányítást.

De most nem ő lesz az, aki vezet.

Mielőtt szólhatott volna, B megmarkolta a derekát, ledöntötte maga mellé, és most ő mászott fölé. A mozdulatban ott volt minden, amit eddig tanult: erő, vágy, önbizalom – és az a fajta perverz éhség, amit csak Madam tudott benne felébreszteni.

– Most én jövök – suttogta B, hangja mély és rekedt volt.

Madam nem tiltakozott. Elvigyorodott. Szélesen, nyitottan, perverzül. Ő pontosan ezt akarta.

A következő pillanatok már nem szóltak szavakról. Csak mozdulatokról, lihegésről, megmarkolt hajról, nyögésekről, és arról a fülledt őszinteségről, ami két ember között akkor történik, amikor végre mindent elengednek.

B keményen hatolt belé – úgy, mintha vissza akarná adni neki mindazt, amit ő kapott tőle. Madam teste ívbe feszült, ajkai elnyíltak, de nem kért kegyelmet – követelte a még többet. A férfi húzta a haját, megmarkolta a csípőjét, és amikor Madam tekintete elhomályosult, tenyerével gyengéden, de határozottan érintette meg az arcát is. Madam nevetett. Egy igazi, perverz nevetéssel – és még jobban mozgott alatta.

– Ne kímélj, B – suttogta rekedten –, tépj szét.

És B nem kímélte.

Madam teste újra és újra megremegett. A férfi pontosan tudta már, hogyan érintse, hol nyomja, hol engedje el. A nő teste ívbe feszült, csípője remegett, mikor újra és újra elélvezett – sikoltva, kontroll nélkül, mindent elengedve.

A végén, mikor B érezte, hogy már nem bírja tovább, kihúzódott, rámarkolt a farkára, és az egész hosszú menet utolsó felvonásaként Madam telt mellkasára élvezett – meleg, sűrű cseppek landoltak a nő bőrén, perverz festményként hagyva nyomot rajta.

Mindketten némán, zihálva maradtak így egy pillanatig. Egyikük sem szólt. Nem volt szükség rá.

Madam ujjai lassan belenyúltak a ragacsos nedvbe, aztán a mellkasára simította, mintha csak testfesték lenne.

– Elégedett vagy velem, Uram? – kérdezte játékosan, de hangjában most valódi alázat is volt.

B elmosolyodott, és most ő hajolt le Madam ajkaihoz.

– Határozottan