2022. 08. 08. 17:52 | Megjelent: 530x
Nem igazán reakció, de a blog szikráját Juliette kollegina blogja adta. Inkább csak gondolatok a saját hozzáállásomról, egy kis "hintem az igét" töltettel. Azért nehogy azt higgye a sorok olvasása közben itt bárki, hogy én meg most jöttem le a falvédőről. A farkasok közt a bárányokat gyorsan felfalják.
Nade lényegre térve. Azt gondolom, hogy sokan úgy állnak neki a keresésnek, hogy teljesen le vannak merülve érzelmileg. Az a kevés ami meg van, azt annak az egy embernek akarják tartogatni akikkel ténylegesen hosszú távra terveznek. Azt gondolom keresni, csak akkor van értelme ha tudsz adni. Ha épp van többlet amiből nem sajnálsz másoknak adni egy keveset. Legtöbben nagyon ki vannak éhezve pár jó szóra. Egy kis reményre. Miért ne adjam meg nekik? Pusztán azért, mert nem kapok vissza cserébe semmit? Na és? Nekem épp van. Persze nyilván ne szórja bele az ember első feneketlen kútba az egészet. Sőt azt sem gondolom, hogy az amúgy sok helyen végtelenbe inflálódott egót kellene etetni. Viszont egy picit otthagyni itt-ott egy-két arra érdemes embernek azt gondolom érdemes. A lényeg a mérték lenne. Meglepően hálás reakciókat kaphatsz, ha nem mindig csak átgázolsz az embereket, és meglátod a másikban azokat a tulajdonságokat is, amit te nem, de más esetleg értékesnek tarthat.
Másrészről azt gondolom, hogy mindenki ad az emberhez valamit. Még egy random néhány soros levélváltás is lehet tanulságos. Én is rendszeresen az otthagyok legalább egy kicsit magamból, még akkor is ha nem egymást keressük. Erről szólna az ismerkedés. Hatások érnek, egymáson változtatunk, és egy hatására változunk. Ha csak a kis várunkba csücsülve várjuk azt aki először tudja a megfelelő sorrendben elmondani az elvárt szavakat, addig senkit nem fog az ember találni. Amíg úgy áll az ember hozzá, hogy "senki kedvéért nem változok" addig, csak egy álomképet kerget. Nem mellékesen ez az álomkép jó eséllyel nem a legjobb választás, még akkor sem ha az adott illető épp nyer a párkeresési lottón, és véletlenül pont szembe jön az ideál. A párkapcsolatokban és párkeresés közben jön rá az ember, hogy ki az akivel jól működik együtt és mire vágyik igazán. Nyitottnak kell lenni az új gondolatokra, akár kritikákra is.
Ez az egész pedig teljesen független attól, hogy én azt sem hiszem el ha valaki kérdez. Helyesebben, pontosan tudom hogy később ezer meg egy féligazságra derül majd fény. Csalódok? Néha. Számít? Nem. Egy kis ideig szar, aztán majd elmúlik. Nem kérek senkit számon azért, mert próbál jobb színben feltűnni az elején. Igaz, szerintem legtöbben nem is ismerik eléggé magukat ahhoz, hogy valós képet tudjanak adni arról, hogy kik is ők. Egyszerűen jóhiszemű hazugság. Meghát egyébként sem tudja az ember, hogy a másik számára mi a releváns és mi nem, szóval még a legjobb szándék ellenére is maradhatnak nagy meglepetések.
Nem sajnálom a befektetett energiát azokba akik képesek voltak velem elhitetni legalább pár üzenet erejéig, hogy érdemesek arra, hogy figyeljek rájuk. Egyszerűen, akivel élvezem a beszélgetést azzal már megérte felvennem a kapcsolatot. Függetlenül attól, hogy lesz-e köztünk több vagy sem.
PS: Aztán meg mindenki csinálja, ahogy akarja, de gondoltam leírom, hogy így is lehet ám ezt csinálni. Nem rágörcsölve kiélvezni a keresés folyamatát. Élvezve az utat, nem tudva, hogy hova lyukad ki az ember.
PS2: A rosszmájúak kedvéért, akik most azt akarják a fejemhez vágni, hogy nekem könnyű türelmesnek lenni, mert nekem már van, azok kedvéért megjegyzem, hogy pont azért van, mert már akkor is így álltam hozzá, mikor épp nem volt.
Hozzászólások (26)
fel tud gyűlni
és ilyenkor az adás tukmálásba/ráerőltetésbe csap át
a "kapó" oldalról ez is nagyon rossz érzés
de itt is, mint mindenhol: figyelem
figyelni, mi kell a másiknak, mennyit igényel és bír el a másik
Lemerultseg vagy tultoltottseg, sot ezek gyakran egyszerre.
"Mert akkor ha igen akkor az egész világ a hibás és etikátlan."
Az etikátlan szón ne gondolkodj túl sokat. Blogcím. Nem gondolkodtam rajta túl sokat, nem is igazán passzol hozzá, sőt az etika szót sem szeretem. Amúgy sem gondolom, hogy létezik egyetemes morális értékrend, csak a többség szereti azt hinni. Ha meg nincs egyetemes értékrend nincs etika sem.
"Hibás az árus ?"
Hibás a kérdés. (Hasraütök számokat) Ott a körhinta 1500ért 2 perc. A gyereked hisztizik, hogy fel akar rá ülni. Mennyit ér neked? Mondjuk azt 2000ret. Az körhintaüzemeltetőnek mennyibe kerül a 2 perc. Mondjuk azt 1000be . Akkor itt keletkezett 1000 Ft többlet érték. Neked 500 forint a zsebedben maradt, az árus pedig keresett 500 forintot rajta. Egy fair üzlet. Persze az élet nem mindig fair, attól függ, hogy keresleti vagy kínálati piacról beszélünk.
Egyszerűen csak arról szól a blog, hogy élvezd az életed, és találd meg a saját örömöd a dolgokban.
És belelatok olyan dolgokat amik nincsenek is ott?
Hisz én hittem vagy én láttam azt.
Ö csak kihasználta a hiszékenységemet.
Hibázott ebben?
Etikátlan?
Mert akkor ha igen akkor az egész világ a hibás és etikátlan.
Nem hiszed el te sem gondolom hogy városnapokon 1500 Ft 2 perc körhinta és 1000 Ft egy pohár sör. Hogy annak tényleg annyi az értéke. És megveszik miközben mindenki tudja nem annyi az értéke. Hibás az árus ? (Ez csak egy példa ) mert ha igen akkor az egész társadalmi rendszer hibás.
Nem tudom hogy jól írtam e le mire gondolok. Bocs ha félreérthető volt.
Csak amíg rá nem jössz hogy spirális vagy.
Segítséget sem fogsz kérni söt be sem fogod látni. Nem dolgozol a problémán.
Abban fogsz hinni hogy más az oka a problémának.
Mondjuk ezeket én nem kamuregeknek hívnám hanem hanem megkeményedett subokbol átváltott dominánsoknak.
Kíváncsi volnék rá itt mennyi van.
És hogy mennyire volt hatása a hogolyo effektusnak az oldalon.
Hogy
az emberek boldogságot másokban keresik. Az elismertséget meg hogy milyen fasza gyerek vagyok.
Miközben mindenkiben saját magában van és tökre mindegy a másik mint gondol mert sem jobb sem rosszabb nem lesz nekem töle. Akárki akármit gondol.
Hogy becsapjuk magunkat.
Hogy miközben másban keresuk nincs idönk meg energiánk magunkban megtalálni.
Az etikus kérdésre szerintem az álláspontom elég egyértelmű a blogom alapján.
Az utolsó kérdésre pedig a válasz az, hogy ha ez az illető ugyan az, mint aki kamu regisztrációval állt bosszút. Akkor érdemes lenne szakembert felkeresnie (ha erre van lehetősége). Mindenféle gúnyos, vagy negatív felhang nélkül. Pusztán jószándékú tanácsként, ugyanis ilyen állapotban az ember csak rossz döntéseket tud hozni, emiatt pedig garantáltan benne ragad a negatív spirálban.
És képzelje el én halottam olyat hogy valaki a csalodások miatt kiábrándult volt és ezt úgy dolgozta fel hogy dominánsként regisztrált és gyulöletel törlesztett a csalódás okozó nemnek, meg ajnároztatta az egolyát.
Maga szerint is vannak ilyenek ?
És hogy ez etikus?
És hogy mi visz arra valakit hogy egy egy sérelem után nem várja meg hogy egy másik kapcsolatba tiszta higgadt fejed tudjon belemeni?