Az élet nagy kérédései

Na ma felmerült bennem a világ legfontosabb kérdése, de ezt majd a történet végén.

Kezdjük a történetet Ádámnál és Évánál. Nos még csóró egyetemista / pályakezdő koromban, mint mindenki én is a legolcsóbb szirszar kajákat tömtem magamba. Kellett a pénz piára, meg a pinára... Meg a gyomrom akkor még veszélyes hulladék feldolgozó üzemként is jól funkcionált. Erre a címre pedig a csótányos patkány és szárnyaspatkány (értsd: Galamb) húsból készült kínai egy tökéletes jelölt. Ha 20 kínaiban nem voltam visszatérő vendég Pesten, akkor egyben sem. Viszont bárhova tettem be a lábam, mindenhol ugyan az a "íncsiklandó zamat" fogadott. Minden kínai étteremben megtévesztésig hasonló ízvilágra számíthattam, függetlenül hogy a Blahatonon, a Nyóckerben, Újlipótban vagy épp Budán tömtem magamba a szemetet.

Aztán ahogy haladtam előre az életben, úgy lett másodlagos szempont a pénz az bioakkumlátorok feltöltése során, és kezdett előtérbe helyeződni a minőség. Nem felelt már meg ha egy csótány túrja ki magát a tányérból, vagy épp a kacsa (vagy valami olyasmi) közé keveredik egy rántott szöcske. Nade, így néhány év kihagyás után rámjött a nosztalgia. Érezni kellene a fiatalság ízeit, hogy előhozza a szép emlékeket. De azért már mégis na, csak ne egy kínaiból rendeljünk már. Szóval eltúrtam a kedvenc kajáldám online étlapját, és megláttam, hogy van ott ilyen kínai kaja is. Na azon melegében fogtam és böktem is rá, hogy na én ezt kérem, és már repült is a futár vele.

Nem túl hosszas várakozás, és megérkezik. Izgatottan csomagolom ki a tartalmat. Megnyugtatóan konstatálom, hogy nem adtak hozzá autentikus ajándék egeret, sem bundába csomagolt madárfiókát. Szóval elkezdtem túrni befele. Nade tudjátok milyen íze volt? Csalódás íze... Ez nem az az ócska kínai éttermes íz, ez valami más volt. Jó volt, de nem jobb, és teljesen más. Mondhatni ég és föld. Ez pedig meglepett. No nem az, hogy lehet más ízű is egy végtermék annak ellenére hogy ugyan azokat az összetevőket használod. Volt már, hogy mi is próbáltuk újraalkotni az kínait és egész jól is sikerült, csak nem úgy. Szóval sokkal inkább az lepett meg, hogy egy egyébként minőségi konyhán sem képes még csak hasonló ízt sem produkálni.

Na szóval úgy Vágósan, a 20 milliós kérdés:
Hogy a francba van az, hogy bárhol bemész a kínaiba ugyan azt az ízt kapod, de sehol máshol nem tudják rekreálni? Már már kezdek egy összeesküvést szimatolni a háttérben, hogy valójában az összes kínai egy nagy étterem lánc része, aminek megvan a kínai néphadsereg által őrzött szigorúan titkos receptje, és az amerikai gyorsétterem láncokhoz hasonlóan az előre elkészített ételt már csak összeszerelik lokálisan.