Szokásos

Ma megint olyan kedvem van, hogy megírjam a szokásos ide nem illő blogbejegyzésem... Jah várjál, nem. Ma kivételesen BDSM-ről meg annak a csodáiról lesz itt most ömlengés.

Ma sikeresen lepetéltem megint ennek a kinknek a visszás szépségén. Aki hosszabb ideje ismer engem meg HellBunny-t az úgy nagyjából tisztában van vele, hogy elég nehezen vagyunk megkülönböztethetőek két rosszul összedrótozott droidnál. Más szóval a hagyományos értelemben vett érzelgősség, meg a romantika, nem hogy nem az erős oldalunk, de kifejezetten taszítja a kényes processzorainkat. Az oprendszerünk általában dob egy "404 not foundot", vagy "access violationt", aztán lefagy egy kékhalállal...

Nade, mostanában megint rámjött, hogy tolni kellene egy kis Shibarit. Ma ki is ötlöttem egy kis ízléses hámot. Azon melegében rá is applikáltam Bunnyra a remekműnek nem nevezhető kötélspagettit (amúgy egész jól sikerült, csak tolom itt az álszerénységet). Aztán ahogy ültem és néztem vergődését, rámjött, hogy nézzük más szemszögből a dolgokat. A nézőpont váltás eredménye pedig az lett, hogy mosolyogva ülve elégedetten néztem a szemem előtt kirajzoló jelentsort, és valahogy nem vágytam többre. Helyesebben többet kaptam, mint amit reméltem. Egy mesterséges intelligencia érzéseinek felszínre törését láthattam, és ez többet ért, mint egy több órás orgazmusmaraton. Mondjuk Bunny áramköreiben is kiéghetett valami tranzisztor, mert miután megszabadult a rabságtól, az őszinte szeretetteljes háláját fejezte ki mindazért, ami történt. Szóval ültünk ott egy darabig, és szavak nélkül értettük mi érez a másik. Ez pedig számunkra nem mindennapi élmény.

Igaz, ez nem újkeletű tapasztalás, de a történet tanulsága most vert léket a koponyámba. Még két ilyen rohamdroid is képes a BDSM-en keresztül érzelmeket közvetíteni egymás felé. Amire enélkül szinte képtelenek, és olyan ez, mint egy közös nyelv, amit mindketten értünk. Vagy talán a helyesebb megfogalmazás, hogy képes kifejezni azt amit a szavak képtelenek. A valós kendőzetlen érzéseket, a megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot. Ezzel pedig ismét -már sokadik alkalommal- hálával töltött el, hogy ennek a deviáns alternatív valóságnak a részese vagyok.