Amikor a kötél már mélyen vág.

Látom a fejlődést, az egyre több eszközt ábrázoló képeket és az egyre jobban megfogalmazott bemutatkozásokat. Szuper feljődik ez a Közösség is és talán egyre kevesebb is a tahó aki azt hiszi hogy itt lekurváz mindenkit, akkor tömegével fogják ostromolni, hogy elé térdepeljenek. Nem is érdemes többet beszélni róluk, mert magamról szeretnék megosztani nektek. Sokat változott a nézetem az elmúlt 10 év alatt a BDSM világába. Sok vegyes próbálkozás van mögöttem, és több hibát is elkövetettem. Empatikus ember vagyok és egyben gátlástalan, viszont így a nyílt kommunikáció elengedhetetlen és itt áll meg a tudomány szinte mindig. Alapjában domináns férfi vagyok, de a sok sztereotípiák és előítéletek miatt (persze a kíváncsiság is hajtott) már kisebb switch szerepbe is voltam, bár még most is rémületettel tölt el ha rá gondolok. Bárkit gond nélkül rákötözök a deresre, de segítek is neki felállni, ápolni. Az hogy én legyek kiszolgáltatott helyzetbe azt nagyon nehezen merem megengedni egyszerűen félelemmel tölt el. Ezen gondolkodtam, mert itt is olvastam többször, hogy nem lehet valaki csak domináns vagy csak alárendelt, meg igen tudnia kell egy dominánsnak hogy amit ad, az milyen fájdalom milyen érzés stb .... Ezen a gondolaton elindulva tovább mentem és azt láttam, hogy az alapvető hiányom az, hogy egy lány akiért odavagyok csodáljon, tiszteljen ez a legbelső motivációm. Viszont a saját határaim miatt soha nem kaphatom ezt meg. Ez a 22-es csapdája, viszont rendületlenül keresem mint egy függő, és a remény ami szintén hajt, ebben a feje tetejére állt világban. Na ez fasza, mondtam magamnak. :) Szóval ha új vagy légy kitartó, ha régóta vagy ebben a világban akkor talán érted ezt a kusza írásomat. Még egy gondolat, nem a domináns választ, hanem a szub, nekünk kell nyújtani a kezünket és ő érint meg elsőnek. Szép napot mindenkinek! Üdv Masco