BDSM komédia

BDSM oldalra hétköznapi emberek jönnek perverz, vagy ki, meg nem élt vágyakkal. Önértékelés magas, de az elutasítás érzékeny pont. Az esetleges randi is teljesen más forgatókönyv szerint zajlik, hiszen a felek többé-kevésbé ismerik a másik intim szokásait, féltve őrzött titkait, és éppen ez az, ami miatt találkoznak, a romantika, a hétköznapi ember itt másodlagos.

Anyukám mindig arra ösztönzött, hogy egy nő kívülről is mutasson erőt, határozottságot, eleganciát. Mára ezeket védjegyemnek tekintem, harmincon túl pontosan tudom, hogyan szeretem élni az életemet, és nincs olyan férfi aki előtt zavarban lennék. Egy BDSM randi sem tud kizökkenteni, ugyanakkor tisztában voltam vele, mit vállalok, az én választásom ez is. Nem pazaroltam extra időt az öltözetem kiválasztásával. Szűk, fekete nadrág, szép övvel, vörös blúz, nyakig begombolva, fekete blézer, kicsit power suit stílus, na de nem játszhatom meg magam!

Épp leültem a kávézó egyik asztalához, amikor megjelent. Laza volt és elegáns, sármos, kis borosta, ami karcol, amikor az arcomhoz ér, szóval tetszett nagyon. Ahogy közeledett felálltam, néztem a szemét, láttam, hogy végigméri a portékát, árnyalatnyival többet időzött a díszövnél, és a csípőmre feszülő bőrnadrágnál. Egy férfi ne tagadja meg önmagát, nézze meg a nőt, ha tetszik neki!

Jó volt beszélgetni vele, figyeltem rá, ő is rám. Érdekelt, amiket mondott, és azt mutatta, hogy őt is, amit én. Félórányi csevegés után, éppen a cappuccino habot kanalaztam ki a csésze aljáról, amikor megkérdezte.

"Egyébként bevállalós vagy? Hogy állsz az anállal és a mélytorokkal?"

Nem akartam nevetni, mégis kibuggyant belőlem. Ő nem azért volt ott, hogy érdektelen részleteket kelljen megjegyeznie rólam, hanem hogy megtudja, mit vállalok be! Hogy ki tudom-e elégíteni orálisan, és benne vagyok-e az anális szexben. Mert ő ezt imádja. Ha egy olyan pasi kérdezi ezt, akivel együtt vagyok már egy ideje, akkor persze a válaszom az, hogy ezeket nem szeretem, de ha te igen, akkor csináljuk. És ő erre azt válaszolná, hogy csak azt csináljuk, ami neked is tetszik. Na de egy első randin! Minden, amit addig mondtam, sokadlagos volt neki, a beszélgetés esszenciája a "mit vállalok be" kiderítésére irányult.

A randi abban a pillanatban lesilányult egy átlagos beszélgetéssé, ahol mindkét fél szerepet játszik. Egy komédia, BDSM komédia. Röviden válaszoltam, nálam nincs anál, sem mélytorok. Nem tettem utána, hogy sajnálom, mert nem volt mit sajnálnom. Kérdezett, gátlások nélkül, én kerülgetve adtam a válaszokat miközben a pillanatra vártam, hogy lezárjam ezt a közel 40 percet, amit már soha nem kapok vissza. De ez a kockázat benne volt, amikor elfogadtam a feltételeket.

"Mennem kell, még dolgom van" - pattantam fel két kérdés között. Tárcámból pénzt tettem az asztalra, intézze ő. Tiltakozott, ne sértsem meg!

"Nem nem, senkinek nem akarok tartozni!" - és tényleg így is gondoltam!

"Miért tartoznál? Ne mondj ilyet!"

"Akkor hagyd itt borravalónak, rád bízom!" - Nehezen, de elfogadta, mivel nem volt választása.

"Mikor találkozunk újra? Cseréljünk számot!" - a szokásos kérdés-kérés, amit tudtam, hogy fel fog tenni.

"Nem hinném, hogy ezt erőltetnünk kell" - meglepte a válasz, láttam rajta! Az a bizonyos érzékeny pont!

"Nem értelek, miért? Tökre bejövünk egymásnak! Én nagyon szeretnék veled újra találkozni! Legalább mondd el, mi a baj!" - küzdött az análért, meg a mélytorokért!

"Majd megírom levélben!"

"Miért nem most?"

"Mert az élet rövid, és sok a tennivaló!" - határozott léptekkel elindultam kifelé. Volt bennem aggódás, hogy utánam jön és jelenetet rendez, ezért a szokásosnál harciasabban indultam el az autóval, ahogy a filmekből lestem el.

Persze írt, számonkért, én udvariasan hárítottam. Nem bántottam, nem volt miért, nem volt rá okom, hogy sértegessem. Ő ilyen, én elfogadtam, de nem nekem való. Ő nem fogadta el.

A komédia véget ért, a függöny legördült!