Szerepjáték közönség előtt

Kapcsolatunk kezdete óta gyakori játék nálunk, hogy elképzelt karakterek bőrébe bújunk. Olyan karaktereket alkottunk és alkotunk ma is, akik részben belőlünk táplálkoznak, van bennük belőlünk. Néha mindketten mások bőrébe bújjunk, néha csak egyikünk. Van köztük olyan, akit megszerettünk és gyakran előhívunk. Olyan is adódik, hogy szeretnénk valami konkrétat csinálni, de ez nem annyira passzol valódi önmagunkhoz, és ilyenkor szokott felmerülni hogy ezt játszuk inkább XY-nal. Amikor pl. kipróbáltuk a csalánt, Zoey egy bizonyos Sára bőrébe bújt inkább, mert “szeretett volna félni”, amit Sára jól tud.

Írt is ebből egy gyönyörű novellát, közkívánatra biztosan meg is osztja veletek.

Ezek a játékok úgy néznek ki, hogy nincs megbeszélve, mi fog történni, csak az alapjelyzet, a szituáció, amiben találkozunk, és arra fordítunk inkább nagy hangsúlyt, időt, energiát, hogy részleteiben alkothassuk meg a karaktereket. Sokszor jelmez is tartozik ehhez, egy-egy apró kellék; egy szemüveg, egy köpeny, vagy épp egy frizura, idővel hangmagasság, testtartás, mimika és nyelvi stílus is kapcsolódik hozzá (nem is mindig tudatosan), de tudjuk, hogy milyen ember, mit gondol erről vagy arról, milyen a habitusa, mik a preferenciái, stb.

Nem minden randin játszunk ilyet, de elég gyakran. Viszont időről időre felmerül, hogy ehhez kellenének további szereplők, vagy esetenként statiszták (és szereplők is). Néha egyszerűen csak közönség kéne hozzá, amikor mondjuk egy másik szerepünkben orvosi kísérletet hajtok rajta végre, bár az a karakter, akivel ezt szoktuk játszani, eredetileg az asszisztensem, Krisztina (én pedig egy megszállott kutatóorvos), és vele közösen szeretnénk kísérletezni egy vagy több “harmadik” személyen, aki(k) az alany(ok). Amikor készülünk egy-egy új kísérletre, olyankor viszont rajta dolgozom ki a módszertant, ő elkötelezett odaadással szolgálja ki a projektet minden csepp vérével, és bár cseppet sem szubmisszív, amolyan kontyos, szigorú, munkamániás nő, akinek mindene a szent cél, amiért dolgozunk, és erre építi az életét.

De van még ezeken felül, bőven.

Szóval ennek az egésznek viszonylag nagy humán erőforrás igénye volna, és az utóbbi időben arról beszélgettünk többször, hogy nem elég olykor egy-egy vállalkozó ismerős (akikkel egyébként nehezebb is átlényegülni), hanem meg kéne hirdetni egy ilyet.

Mittudomén, amikor pl. közönség kellene, akkor egyszerre maximum hat-nyolc főnek, akik hozzák szépen otthonról a kis sámlijukat :) Egyetlen elvárás volna feléjük: végig maszturbálni kell, miközben néznek minket. Ja, és ami miatt ezt playpartin esélytelen játszani, hogy tudniillik kussolni is kéne közben (kéjes nyögések, szexhangok megengedettek, de az előzőnapi strandélmény kitárgyalása ordítva félrészegen, mint olyan gyakran van ez partikon, ami amúgy nem tahó paraszt dolog szerintetek?, szóval ez tilos volna.

Más érintkezés ilyenkor nincs, gyakorlatilag egy színházi előadás sajátos körülmények között, de közel lehet olykor jönni egészen, hogy mondjuk lásd a tű behatolását vagy érezd ennek-annak az illatát. És mindezt a lakásomban.

És persze harmadik szereplőként is lehetne bizonyos játékokhoz csatlakozni, de ott nyilván lennének szempontok, elvárások.

Szóval lehet, hogy hamarosan kiteszek egy aprót erről. Csak akkor meg majd válogatni kell, ki jöhet és ki nem, hogy pl. a nemi arányok ne boruljanak meg, meg hát ismeretlenek egyből az otthonomban, nem tudom. De van ebben valami nagyon izgató.