02. 10. 07:53 | Megjelent: 345x
Feminista férfiként mindig is a lelkek mellérendelt, egyenrangú viszonyában hittem, és nincs ez most sem másként. Viszont egy egyenrangú, szabad lélek dönthet úgy, hogy ha ez szükséges a nagyobb boldogsághoz, alárendelődik egy másiknak, akit pedig ez tenne boldogabbá. Ez a szerződés addig marad fenn, ameddig mindkét - amúgy egyenrangú - fél fent kívánja tartani.
Viszont amíg ez él, amíg ez tart, nagyon sokféle perspektívából tekinthetünk rá és nagyon sok módja van annak, hogyan éljünk vele. Egyedül visszaélni tilos, és bár ez szinte közhely-számba megy, egyre-másra hallom a történeteket az ilyen visszaélésekről. Szeretném azt gondolni, hogy én nem vagyok ilyen, bár biztosan követtem már el hibákat e területen is, ahogy életem más frontjain sem makulátlan a lelkiismeretem. De törekszem…
Szóval nagyon érdekes, hogy minden szub, akivel valaha dolgom volt (mármint akikkel nemcsak alkalmi játék, hanem valódi fölé-alárendeltségi viszony alakult ki), más formáját hozta ki belőlem, vagy hoztuk ki egymásból. Nyilván most a jelenlegi kapcsolatomról akarok beszélni.
Számomra is meglepő az a vad birtoklási vágy, amit érzek. És amit ha kifejezek, ő csak tetézi azzal, hogy imádja ezt és kéri, hogy még, még, birtokoljam. Ez izgat, nagyon.
Eleve az is megőrjít, hogy mekkora (picike). Aztán az is, hogy mennyire gyönyörű, pont olyan, amilyet mindig akartam. És az is, hogy atom szerelmes is vagyok belé. Ebben a minőségében ráadásul, mármint szerelmem tárgyaként egyenrangú fél számomra, a szubsága más minőségében van jelen.
De hogyan is fejeződik ki a birtoklás?
Tettekben. Vágyakban. Érzelmekben is.
Amikor minden nyílását vadul megbaszom, az birtoklás. Amikor elernyedve adja át magát a fájdalmasabb részeknek, az birtokba adás.
Amikor összeharapdálom, összecsókolom, őrületig izgatom, vagy épp amikor a tömeg előtt felteszem az én eleve anyaszült meztelen kis szubocskámat fél kézzel a nőgyógyászati vizsgálószékbe és elverem a pináját, na az birtoklás
És én picit meg vagyok hasonulva azzal a részemmel, aki egy szicíliai attitűdjével birtokol. Mert ennél különbnek hittem magam. Vagy legalábbis másnak. De ebben a kapcsolatban kijön minden. Ez is.
De új és érdekes út ez. Szeretem.
Hozzászólások (0)