Harapás

Imádok harapni. Imádom megharapni, amit csókolhatnék is. Mellet, szájat, olykor pinát. Imádom a nyomaimat a szubom testén hagyni, hogy a tükör előtt állva láthassa a lenyomataimat. Varázslat jelenlétét érzem, mondaná a joviális varázsló. Az ilyen nyomok a mágia nyomai is lehetnek. Néha csak az eleven hús fogantatásának kereke pörög az űrben és kizúdul, máskor meg héja-nász az avaron. Hol felszínesebb, hol mélyebb kapcsolódások vezetik a kezem. Lesz majd sok felszínesebb is, de most a legmélyebb az, ami körülvesz. Holnap újra belevájom a fogam. Carpe diem.