Szent szub(sztancia)

Mindig elbűvöl az a tekintet, és én mindig azt keresem, amikor a szub a játék során fájdalmat vagy fájdalommal is járó gyönyört kap úgy, hogy tudja, mi következik. Én sosem kötözöm le a partnerem (kivéve ha nagyon kérnek), mivel szeretem, ha végig önkéntesen tartják nekem a valamijüket. Ilyenkor tehát volna lehetőség ellenszegülni, elfordulni, de engem az elszomorít, ezért mivel minden szub azt akarja, hogy elégedett legyek és boldog, ilyen csak ritkàn fordul elő. Helyette tartják a mellüket a pálcának, kinyomják a popsijukat a tágításhoz, széttárják a combjukat a pinájuk paskolásához, stb. És közben szemkontaktus van, ezt különösen imádom és igénylem. És olykor, nem túl gyakran, összejön egy csak a mártírokat ábrázoló festményeken látható, üdvözült tekintet, ami egy szent sajátja. Amikor felnéz a könnyes szemeivel, én rávillantom az enyémet, ami a vágytól vad és azt mondják, villog, és nem mulasztom el megkérdezni: abbahagyjam? És ilyenkor lesüti a könnyes szemét és vagy csak némán megcsóválja a fejét, vagy halkan ki is mondja: ne. Aztán amikor emelem a korbácsot, közelítem a tűt vagy készülök harapni, megint úgy néz. Az a tekintet mindent megér.
Ezért nem vagyok kompatibilis egy brattel, ezért nem büntetek soha, mert én ezt imádom ilyen intim légkörben megtartani, ahol nem a félelem dominál és nem a kötél tartja őt ott. Közben egy ölelés, egy simogatás mindenképp jön, de az egész valami őrülten éteri. A szub legszebb arcát kapom meg ilyenkor. Ezzel a tekintettel ajándékoztak meg a legemlékezetesebb játékok során és ez az, ami megmarad évek után is bennem, nem a szopási technika vagy a mellméret.
Hálás vagyok mindenkinek, akitől ilyet kaptam. Egyiküknek különösen, mert ő sokszor megajándékozott ezzel.