Domino

Tegnap este a futás után, ami a sütivel bevitt 2millió kalória miatt picit hosszabb volt, mint máskor, itt haldokoltam az ágy mellett. Nem tudok azonnal aludni, hiszen pörgök, kell egy kis idő, mire lenyugszom. Szóval az egyetlen dolog után nyúltam, amit adott helyzetben elbírtam, mobil. Levelek, kommentek, stb. És persze az arcos oldal, hátha van valami izgi.

Meg is láttam egy felhívást a Rocker Rádiónál, hogy ha semmi nem lenne akadály, akkor melyik 3 előadó koncertjét szerveznénk meg magunknak? Nehéz kérdés, de persze választottam (a szabályokkal azonnal szembe menve) 3 magyar és 3 külföldi előadót, aztán elkezdtem olvasgatni a kommenteket, és megláttam. Disco Express. Na, ki ismeri a magyar glam legfényesebb csillagát? Miskolci banda, tini koromban az összes bulijukon ott voltam, első sorban tomboltam, minden dalukat betéve tudtam és a lemezeik is megvoltak.

Annyira megörültem, azonnal kitúrtam a cd-t a halomból, persze nem indult már el. De nem estem kétségbe, hátha mákom van és fent vannak a spoty-n, és igen! Úgyhogy szombat késő este, remegő lábakkal az öngyilkos futás után nekiálltam itt ugrálni meg énekelni a szomszédok nagy örömére. Szerintem több, mint 10 éve nem hallgattam őket, de a szövegek azonnal visszajöttek, szinte láttam magam előtt a bandát. Az első, amit elindítottam, a régi kedvenc számom volt, az Endorfin ügynök. Mennyire más most endorfinról beszélni, mint akkor... És akkor elindult az a szám, aminek 17 évesen még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, pedig már akkor megízleltem a bdsm ízét, a Domino. Emlékszem, akkor úgy gondoltam, hogy én nem vagyok, nem lehetek olyan. Én csak csodálhatom azokat az erős, határozott, csodás nőket, akikről a dal szól. Mennyit változott azóta a világ! Teljesen mást vált már ki belőlem a szöveg. Az a sok szép emlék...

Ébredés óta végtelenítve hallgatom, és táncikálva éneklem, fülig érő vigyorral. Ó,mit nem adnék egy koncertért, valaki intézze el, lécci lécci lécci!

https://youtu.be/04yx5wcXzRc