Feltámadás

Nagy nap a mai. Előbányásztam azt a bizonyos dobozt a gardrób aljából, és kinyitottam. Nagyjából 2 éve hever ott, benne minden játékommal. Akkor abban a tudatban zártam le, hogy nem nyitom ki többet. Többször eszembe jutott, hogy talán mégis kellene, de mindig lebeszéltem magam róla.

Kipakoltam mindent, szépen, egyesével. Érdekes módon, most nem az emlékek törtek elő, hanem a lehetőségek villogtak a fejemben. Újra csillogó szemmel, mitöbb, picit remegő kézzel simítottam végig az egykor oly kedves barátaimon.

Szépen sorba pakoltam őket az ágyon. Leültem a lábvégre, és elmerengtem. Valami teljesen új kezdődik, és ennek megfelelően átértékeltem a készletet. Persze, volt, ami egyértelműen kuka, mert elbánt vele az idő vasfoga. Néhány dolognak meg lejárt a szavideje, előfordul. Az elemes játékok sajnos szintén kukába kerültek, mert szétfolyt bennük az elem. Legalább lesz mit shoppingolni! 🤭 Néhány darab elhasználódott, ment a többi kacat mellé. Van, amit nem akarok használni, mert nem. Az valakihez kötődik, nem volnék képes mással használni. Azokat is félretettem.

Szó mi szó, a maradék is szép kis gyűjteménynek mondható. Mindet egyesével mostam el, és fertőtlenítettem le, majd tiszta törölközőre fektettem, hogy megszáradjanak. A pénteki ebéd helyett köteleket főztem és teregettem. Legyenek azok is tiszták, mert ki tudja, mikor lehet rájuk szükség.

Elmerengtem, hol lennének a legjobb helyen? Azt hiszem, innentől jobb, ha kéznél vannak. Vagy legalábbis könnyen előhúzhatók, ha úgy adódik. A pálcák, korbácsok mentek vissza a szekrénybe a nyakkendő tartóra, ahol régen voltak. A kötelek is itt fognak lakni megint, ha megszáradnak. És a többi? Valamikor régen az éjjelimben voltak. Egy bőr ládikó, amit nem gyakran nyitogatok, könyveket tartok benne, amik elolvasásra várnak. Azoknak lehet másik helye is, a játékaim itt biztos helyen lesznek. Ráadásul ennél közelebb nem is tehetem őket, ugye 😁

Elrendezgettem őket a ládában, majd eldőltem az ágyon. Elöntött valami régen nem tapasztalt érzés. Olyan ez, mintha sokáig nem mozdultam volna meg, aztán most óvatosan elkezdtem volna hajlítgatni az ujjaimat, hogy beinduljon a keringés. Szép lassan kezd újra áramlani az élet a tagjaimban. Igaz, még csak ígéret, csak egy lehetőség lebeg előttem, de ez is elég ahhoz, hogy azt érezzem, aminek már csak a megfakult emléke maradt bennem.

Marilyn feltámadt, és nem akar többé aludni!