Egyszer volt, hol nem volt...

...talán igaz se volt. Nem mai törtenet, de álmomban előjött. Bíztam benne, hogy soha többé nem kell újra átélnem, de most az agyam kib.szott velem. Kezdem az elején a mesét.

Sok éve koptatom a pixit, nem titok. Sokakkal beszélgettem, találkoztam, néhányukkal játszottam. Nekem is van egy "megvót" listám, mint mindenkinek. De ezt csak én ismerem, senki más, és ez így is marad. Ennek ellenére mindig voltak olyanok, akik teóriákat gyártottak. Abból, amit látni engedtem magamból, készítettek egy feltételezett listát, hogy kikhez lehetett nekem közöm valaha. Megjegyzem, ez meg sem közelíti a valóságot. Nagyon vicces szembesülni ilyen pletykákkal. Kevésbbé vicces azt hallani, hogy sokan féltek tőlem, nem mertek velem találkozni, de még online kapcsolatba kerülni sem, mert akkor tuti nyilvánosságra kerül minden, ami történik. Remélem ezeket a démonokat a hátam mögött hagytam már.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy főleg az elején arányaiban véve sok szadistához volt közöm. Nem meglepő, elvégre mazo vagyok, velük hamar megtalálom a közös hangot. Szeretem a sm játékokat, ezek állnak hozzám a legközelebb, érthető, hogy a csúnya rossz szadista bácsik vonzanak.

Rám írt. Elkezdtünk levelezni. Ez hamar átment telefonos beszélgetésekbe. Kedves volt, értelmes, figyelmes. Néha kicsit erőszakos, de ezt annak tudtam be, hogy váratom. Persze azóta már tudom, hogy aki erőszakosan kommunikál, azzal nekem semmi dolgom, dehát saját bőrén tanul az ember lánya.
Sokszor kért, hogy találkozzunk. Nem volt az olyan egyszerű akkoriban (most sem az, de akkor még nehezebben oldottam meg az ilyesmit), de sikerült összehozni. Tudom, tudom, nem lett volna szabad elsőre játszani, de fiatal voltam és magabiztos.
Jól indult. Tetszett az irány, ahogy bánt velem. Nem akart szubosítani, nem is ment volna neki. Valljuk be, nem vagyok az a típus. Egy darabig el lehet vinni ezen az úton, de ez nem a sajátom. Nem szeretem, ha rám akarják erőltetni. Ez vagy jön, vagy nem. És általában nem.
Voltak ott kötelek, hámok, minden, ami szem-szájnak ingere. És pont, amikor már kezdtem ezeknek átadni magam, és már nem volt lehetőségem visszakozni, akkor jött a hidegzuhany. Beszélni kezdett. Felsorolt egy halom nicket. Azokét, akikhez szerinte közöm volt. A legtöbbről soha nem hallottam korábban. A végére hagyott 3 olyat, akiket ismertem, és ez mindenki számára nyilvánvaló is volt. Közöm kettőhöz volt valójában, de ezt is bárki tudhatta, aki olvasott. A harmadikkal csak csacsogtunk, soha nem találkoztam vele. Mégis rá volt kiélezve ez az egész.
Azt mondta, hogy a valódi szadisták nem a blogfalon vannak, hanem a háttérben, és majd ő bebizonyítja nekem, hogy akikkel én nyomulok, azok senkik. Ő a valaki, ő igazi szadista, és ha mazo vagyok, akkor most olyan szeánszban lesz részem, hogy soha többé nem fogom majd elhagyni, és soha nem fognak érdekelni a blogolósok. Megijedtem. Mit megijedtem, rettegtem, hogy most mi lesz. Abba a gondolatba kapaszkodtam, hogy egyszer úgyis vége lesz. Egyszer abba fogja hagyni. Egyszer el fog engedni.
Minden korábban megbeszélt tabumat áthágta. El is mondta, hogy tudatosan csinálja. Neki ne mondjam, hogy vannak tabuim, hiszen 'neki' se mondhatnám, őt se érdekelné. Először zokogtam, aztán már azt sem. Abban bíztam, hogy nem fogja élvezni, ha nem látja rajtam, hogy szenvedek. Persze emberünk nem szadista, úgyhogy az elmélet nem jött be, de innentől semmire nem reagáltam neki. Próbálkozott, egyre durvább lett, de csak mantráztam magamban, hogy vége lesz. Egyszer vége lesz.

És így is lett. Befejezte. Elengedett, megölelt, és boldogan kijelentette, hogy megtört engem. Megtette azt, amire senki más nem lett volna képes. Nem szóltam semmit. Ki akartam kerülni abból a házból, amilyen hamar csak lehet.

6 napba telt, mire minden sérülés felszínre került. 3 hétbe, mire mind begyógyult. Azóta sem találkoztam vele, sőt. Semmiféle kommunikáció nem volt kettőnk közt. Keresett, de nem reagáltam rá.

Azóta nem játszottam olyan szadistával, akit nem ismertem előtte, pedig ez nem tegnap történt. Azóta sem találkoztam azzal, aki miatt ezt igazából kaptam. Tudom, hogy nem ő tehet róla. Soha nem okoltam érte senkit. Sőt, soha el sem meséltem neki. Mi értelme lett volna?

Tanulság? Ja, az nincs.