Marilyn - Fetisiszta nő

Tavaszi nagytakarítást csináltam az elmúlt napokban. Kipakoltam az összes szekrényt, kidobáltam a felesleges dolgokat, összeszedtem a még használhatókat és elajándékoztam őket, szóval a szokásos. Egy helyet viszont gondosan kerültem. Az ágynemütartó ládát, ahová a legutóbbi kiruccanásom után behajítottam a játékaimat. Úgy, ahogy akkor voltak, szatyrostól, összekeverve landoltak a mélyben. Azóta egy alkalommal néztem rájuk, akkor is csak a strapont kaptam elő és már dobtam is vissza az egészet a láda fenekére.

Ma rászántam magam, hogy rendet tegyek ott is. Kipakoltam mindet. Egyenként megfogtam őket, átnéztem nincs e rajtuk sérülés és közben emlékeztem. Mennyi-mennyi izgalmas és kedves emlék jutott eszembe... Némelyik vicces, jókat kacagtam magamban. Néhánytól búcsút vettem, elhasználódtak. Aztán csak ültem és néztem őket.
Mit csináljak velük? Hová tegyem őket? Ahol korábban voltak, oda nem. Minek? Nem kell, hogy kéznél legyenek. Meg amúgy is, zavarna, ha ott lennének. Folyamatosan azt érezném, hogy frusztrálnak. Hogy beszélnek hozzám, bűvölnek. Mikor használom már őket újra? Miért hagyom őket porosodni? Újra virgoncak akarnak lenni, kéjt és fájdalmat okozni, nyögéseket kicsikarni és közben bemocskolódni. Utálnak sterilek lenni és bezsúfolódni egy szatyorba a sötét tároló alján.
- Ki akarunk szabadulni! Miért tartasz börtönben minket? Jó ez neked? Ugye, hogy velünk jobb volt? Gyerünk! Tegyél vissza az éjjelibe! Használj! Jó lesz, hidd el...
- Jó lesz? Tényleg? És mi? És kivel? Jajj ne hisztizzetek már, vagy mentek vissza a sötétbe!
- Hogyhogy mi? Olyan egyszerű! Egy szub fiúcska minden gondodat megoldja! Alázatos és engedelmes, fáj nekünk, élvez nekünk, csak engedd, hogy játszunk vele!
- Nem! Nem érzem magam dominának. Olyan sokáig éreztem, de már nem. Valahogy... elmúlt. Túl sokáig voltam azon az oldalon. Talán megcsömörlöttem. Talán túlságosan elmentem egy irányba. Talán kiégettem a D-t.
- Frászt! Ha itt lenne kifeszítve valaki, akkor megint ragyognál és égne a szemedben a tűz, csak hozz ide valakit nekünk!
- Nem. Nem akarom.
- Akkor legyél megint szub. Pihenj kicsit, hajtsd le a fejed és engedd, hogy rajtad játszunk! Na? Milyen ötlet? Hívj egy domot és mutass meg neki minket, aztán pedig élvezz! Úgyis régen volt már, talán itt az ideje. Hallgass ránk...
- Nem. Nem érzem magam szubnak. Igazából már nem is emlékszem, milyen az, annyira régen volt. Nem kell dom és nem kell a főhajtás. Nem kell semmi! Hagyjatok!

Ez így nem mehet tovább. Méltó hely kell nekik, de elég távol tőlem, hogy ne halljam őket. Kipakoltam egy fiókot és oda költöztettem mindet. Szépen, rendben fekszenek ott, és a legfontosabb, elnémultak.

Mert nem vagyok domina. Nem vagyok szub. Egyedül vagyok, így ezek a szavak értelmüket veszítették. Kin uralkodjak? És kinek hajtsak fejet? Vicc. Egyiket sem érzem magaménak. Nem én teszem magam dominává vagy szubbá, hanem egy férfi, akit én dommá vagy szubbá teszek azzal, hogy vagyunk egymásnak.
És ha nincs senki? Akkor marad az egyetlen dolog, ami belülről fakad. Amihez nem kell más. A fétisek.
Marilyn - Fetisiszta nő
Pont.