"Normálisan"

Néhány napra elutazom, és a volt férjem vigyáz majd a gyerekre. Ebben még semmi extra nincs, de sajnos mindezt az én lakásomban teszi majd. Nem vagyok hülye, pontosan tudom, hogy mindent, de mindent fel fog túrni, át fog nézni. Így hát nincs más választásom, mint mindent magammal vinni.

Ma a fél délelőttöm erre szánom. Fogom a nagy bőröndöt, kicsapom az ágy mellé és elkezdem kipakolni az ágyra szépen sorban az összes játékomat.

A gardróbban kezdem, az az egyszerűbb. Kiveszem a kendőtartó vállfát és kiterítem az ágyra a tartalmával együtt. Nem, nem kendők vannak rajta, hanem közel 60m kötél. Igen, tudom, nem túl sok, de majd lesz még. Van még hely azon a vállfán. :-) Aztán sorban leakasztgatom a pálcákat, korbácsokat, ostorokat, paskolókat, cekkereket a nyakkendőtartóról. Mindet végigsimítom és csak úgy megszokásból csapkodom velük a vádlim. Az a hang, ahogy a pálca hasítja a levegőt... De nem szabad elkalandozni, dolgom van! Alaposnak kell lennem. Mindet kiterítem a kötelek mellé, szép sorban. Kihalászom hátulról a fóliát is, és az ágyra dobom. Átnézem a szekrényt. Sehol egy játék. Szuper.

Tovább.

Kinyitom a ládikámat és elkezdek onnan is mindent sorban az ágyra tenni. Vibrátorok, dildók, maszkok, csipeszek, tűkerekek, nyakörvek, pórázok, plugok, dilátorok, vákuumozók, tűk, elektrok, szájpecek, péniszgyűrűk, latex szalag, gyertyák, síkosítók és fertőtlenitő lepik el a lepedőt. Még soha nem láttam így kiterítve a kincseimet. Csoportosítom őket és sorba rendezem. Beterítik az ágyat. Mennyi élvezetet és kínt okoztak már ezek az eszközök... Sorra villannak fel az emlékek, de most nem engedhetem el magam! Mindent be kell csomagolnom! Fém eszközök egy tatyóba, szilikonok a másikba, kötelek szatyorba, és minden be a bőröndbe. Egy pálca és a fólia nem fér be. Majd kitalálom, hova rejtsem el őket. A ládikámat egy normál éjjelivé alakítom. Kerül bele testápoló, zsepi, könyv, Cosmo, távirányítók és töltők. Mintha akárkié lenne, nem is az enyém...

Aztán kinyitom a fétis szekrényem. Hamar beterítenek mindent a fűzők, szoknyák, ruhák, nadrágok. Lakk, latex, bőr, licra vegyesen. Sorra összehajtom mindet, és a bőröndbe pakolom. A szekrényt sem hagyhatom üresen, feltűnő lenne. A hálóingjeim kerülnek bele. Rengeteg szatén a szivárvány minden színében. Ez így jó lesz. Tudja, hogy ezeket szeretem és vigyázok rájuk, úgyhogy nem lesz neki furcsa, hogy külön tartom őket.

Jöhet a fiók. Neccharisnyák, kesztyűk, cicaruhák, csipke harisnyák, kesztyűk, maszkok és paróka. Ezek is a bőröndbe kerülnek a többi mellé. Semmi nem maradhat. A helyükre öveket és sálakat teszek.

Végül kiveszem a füzetem. Azt a füzetet, amiben az írásaim vannak. Ez is a bőröndbe kerül.

Kész.

Ülök az ágyon és nézem a bezárt bőröndöt. Furcsa és rossz érzés ez. A lakásom normális lett. Átlagos. Itt bárki lakhatna. Na jó, persze, az előszobában extrém cipőkiállítás van, az annyira nem átlagos, tudom. A szerelmeim maradnak, hiszen ezeket már látta, furcsa lenne, ha eltűnnének. A dekoráció részei. De sehol egy játék, egy fétisruci, semmi. Mindenem be van csomagolva. Mintha elköltöznék.

A lényem egy része így is tesz. 3 napig Marilyn nem lakhat itt. Még szerencse, hogy van, aki befogadja... <3