Egy könnyű vasárnap reggel

Ez is egy régi írásom. Megígértem, hát itt van! :-)

Ott állok a tükör előtt. Ha akarnék se tudnék mozdulni, csak a mellkasom emelkedik és süllyed szaporán. Együtt figyelünk engem. Reggel van, még gyűrött vagyok, de a szemem csillog. Aztán ott hagysz. Nem nézek utánad, a művedet csodálom.
-Tudod mi ez?- kérdezed.
Hát persze. Kés. Széthajtod. Fekete, csak a penge fénylik ezüstösen. Borotvaéles.
Szóval tényleg elolvastad. Abban a jelenetben késsel és vérrel játszanak. Imádom. Kíváncsi vagy, hogy csak a szám jár, vagy komolyan izgat a dolog. Megbabonázva nézem a kést a kezedben, ahogy közelíted a vállamhoz.
Ha eddig mozdulatlan voltam, hát most szoborrá dermedek. Még levegőt is elfelejtek venni. A kés lapjával, hegyével simítod végig a vállam. Hideg, karcos érzés, de azonnal lángra lobbant. Akármikor a bőrömbe nyomhatnád, ha akarnád. De nem akarod. Még nem.
Végigsimítod vele a kulccsontom ívét. Hajszálvékony piros csík marad utána. Karcolás. Még mindig nem veszek levegőt. Mióta is? Lassan, óvatosan lélegzem be és ki. Nem mozdítod a pengét, megvárod. Aztán megint útnak indítod keresztül a mellkasomon, le a meztelen mellemre.
Felnézek a tükörre. Látom a kés piros nyomát a fehér bőrömön. Hihetetlenül izgató látvány. Alig bírok magammal, de továbbra sem merek megmozdulni.
Kicsit távolabb tartod a kést, és felém fordítod az élét. A szemem sem rebben. Egy pillanatig összeakad a tekintetünk.
-Ne mozdulj!
Eddig sem tettem. Még levegőt sem vettem. Hú, mióta is? Talán kellene...
És akkor megérzem. Picit megnyomod a kést.
Fájnia kellene, de nem fáj.
Félnem kellene, de nem félek.
Tiltakoznom kellene, de akarom.
10 cm hosszú, függőleges vágást ejtessz a mellem belső oldalán.
Nem is vérzik. Nem is fáj. Mi van?
Ekkor elém lépsz, és lecsókolod a kibuggyanó kis cseppet. Olyan vékony a vágás, hogy időbe telik, mire vérezni kezd. Észbontó látvány.
Az ájulás kerülget. Észreveszed, gyorsan eloldozol és szorosan magadhoz ölelsz. Óvatosan leültetsz és elém tolod a reggelit meg a kávét. Sápadtan rád mosolygok. Legközelebb majd lélegzem, ígérem.
Mert lesz legközelebb.
Látom.
Érzem.
Akarom...