Képzelt zsibvásár VII.

VII.

- Ezt? Biztosan? De hát annyira vágytál rá… - néz rám szinte csalódottan, a gyönyörű, csipkés szemmaszkot tartva a kezében. Együtt vettük. Illetve ő hűségesen, zokszó nélkül, domináns férfiakat meghazudtoló türelemmel kísért egyik boltból a másikba, szex shopból drogériába, szupermarketből bútorboltba, sőt egy kétségbeesett pillanatban még egy turkálóba is, ahol én megszállottan vadásztam a megfelelő színű, árnyalatú, anyagú, formájú, méretű, díszítésű darabra. Mikor végre megtaláltuk és megvettük, ki nem engedtem volna a kezemből az apró tasakot. Mikor kijöttünk a boltból, a kezemnél fogva magához húzott. Lágy, meleg szellő simogatott minket, virágillat szállt. Talán csak egy parfüm, hiszen a belváros közepén álltunk. A szemembe nézett és azt kérdezte:

- Boldog vagy, bolond? – olyan kedvességgel és szeretettel, hogy összeszorult a torkom, amiért véget ér ez a pillanat. Aztán nagyon komoly arccal közelhajoltam az ő arcához és azt mondtam:

- Lehetne kicsivel kevesebb a szmog, de mindent összevetve elmondhatatlanul boldog vagyok. Elnevette magát.

De van másik emlék is.

Meglepetés volt, ezért sehogy sem lehetett volna a feltűnés kockázata nélkül elhozni a „valami igazán különleges alkalom”-ra tartogatott szemmaszkot. Az apró csillagmintás sálamat kötötte a szememre, mielőtt kisegített a kocsiból.

Ez az emlék különleges, mert ő semmit sem érzett belőle, csak végignézte, én pedig semmit sem láttam belőle, csak éreztem. Ketten birtoklunk egy teljes emléket. Olyan, mint egy álomfoszlány.

Tétova léptek. Aszfalt. A távolban elhúzó kocsik zaja. Ajtónyikorgás. Egy lépcső. Dohos szag. Nyirkos. Egy bútor. Asztalszerű. Lefektet.

Léptek. Koppanások. Csörrenések. Cipzár recsegése a fülem mellett. Erős kezek vállamon. Hideg penge bőrömön. Lehulló anyag. Borzongó bőr. Meredő mellbimbó. Éles fájdalom, sajgó mellbimbó. Tompa fájdalom. Folyton feszülő mellek. Érint. Simít. Mar. Kutat. Gyötör. Felfedez. Pöcköl. Cirógat. Odacsap. Ágyékillat. Egy ujj a számban. Öklendezés. Arcsimítás. Egy kéz a mellemen. A másikon kettő. A combomba markol még egy. Egy másik a fenekemet simogatja. Egy újabb, egy meredő férfiasság köré kulcsolja ujjaimat. A nehéz kezek a vállamon. Számlálni sem tudom hány kéz használ. Teker. Csíp. Simogat. Markol. Mocskol. Elvesz.

Félek. Mennék. Elég! Vak vagyok. Úgy tűnik, néma is. A kezek is némák. Hallgatnak. Testhangok. Csattan. Cuppan. Tompán puffan. Nem engednek. A vállam meg sem moccan. Lábbal próbálok menekülni. Lekúszni. Felállni. Elfutni. Elkapják. Újabb kezek. Rosszabb! Terpeszben. Kiszolgáltatva. Hűs szellő kitárt combomon. Lüktető ölem.

Egy ujj. Játszi könnyedséggel merül belém. Kettő. Finom. Három. Feszít. Négy. Jajdulok! Öt. Remegek. Hat. Szétszakadok. Kéjtől. Fájdalomtól. Különböző kezek. Hat ujj. Nem fér a hetedik. Mégis, a hat ujj hét irányba húz. Tép. Marcangol. Markoló kezek combom belsején. Hasamon. Mellemen. Szétszakadok. Menten szétszakadok. De nem bánják. Elveszik, amit akarnak. Felkínálta a testem, és mindenki azt vesz el, amit csak akar.

Ha lehunyom a szemem, most is érzem a kezeket a testemen, a testemben, mint az egész napos strand után a hullámzást. Feledhetetlen élmény.

Egy kemény test a számban. Egy másik váltja. Ide-oda. Rángat. Fordít. Hajba tép. Küzd. Birtokba vesz. Bitorol. Döf. Tart. Lassan. Gyorsan. Lágyan. Keményen. Szédületes kontrasztban. Fogak mellemen. Tenyércsapódás csiklómon. Keményen mozgó ujjak bennem. Erős kéz torkomon. Oxigénhiány agyamban. Izzó golyó gyomromban. Forró, gyűrűző érzés az alhasamba. Síró lihegés. Megfeszülő izmok. Megránduló tagok. Ezer inger. Hömpölygő gyönyör. Kirobbanó orgazmus.

Egy pillanatig semmi. Egy pillanatig csend. Érzéketlenség. Tisztaság. Fény. Majd hirtelen fájdalom, lehúzó, mocskos kezek. Undorító szagok. Félelmetes, agonizáló hörgések. Egy állatias orgia, amelyből kiszakadtam, s így kívülről érezve szégyenletes és fájdalmas. … De a kegyelmet nem ismerő nyelv az ölemen szünet nélkül gyötör, ingerel.

De mintha… nem fájna már úgy. Mintha… megint izgató volna az illat.. a hangok. … Lassan visszamerülök a kizsákmányoló, kizsigerelő, felettem uralkodó, testemmel játszó kezek közé. Egyetlen összeolvadó testnek érzem őket. Egy orgazmus-hullám az orgia-strandon. Sodródom az árral.

Emlékszem, a karjaiban vitte ki holtfáradt testemet a kocsiba. Csak otthon vette le a sálat. A szemembe nézett, és nem kérdezett semmit. Mindent látott....

Ez sokkal többet jelent. – emelem fel a csillagmintás sálat. Csóválja a fejét és nevet.

Remélem valaki nagy hasznát veszi majd. Valaki, aki jobb gazdája lesz. Valaki, aki nem tartogatja egy különleges alkalomra, mert már tudja, hogy minden pillanat különleges, egyszeri és megismételhetetlen. Aki tudja, nem a tárgytól lesz különleges a pillanat, hanem a pillanattól válik különlegessé a tárgy.

Ma a legszebb étkészlettel terítek. Szerdán délután kristálypohárból iszom, és izgatottan várom a pillanatokat Vele.

Lehetne egy kicsivel kevesebb szmog, de mindent összevetve, elmondhatatlanul boldog vagyok.