Képzelt zsibvásár VI.

BDSM Blogok » Blog - Marilla » Képzelt zsibvásár VI.
Marilla (35)
Bizonytalan
Nő, Hetero
  • Van blogja 
Bejegyzések idő szerint 2025. 01. (6)
2 órája | Megjelent: 40x

VI.


Már vagy egy óra telt el, mióta felébredtem. Azóta csak fekszem, nem vagyok hajlandó megmozdulni és arra koncentrálok, hogy ne kezdődjön el a nap. Ne teljenek a percek, ne történjen semmi, álljon meg az élet.


Különös, hogy hány helyzetben érzi ugyanezt az ember… és mégis milyen más. Így érezzük, amikor valami kellemetlenség vár ránk, mondjuk egy vizsga, vagy egy bosszantó feladat, esetleg egy szakítás. Így érezzük, amikor megfázunk, betegek vagyunk, és mindenünk egyszerre sajog. És így érzünk akkor is, amikor minden annyira szép és álomszerű, hogy félünk, csak a képzeletünk szüleménye volt az, amit most emléknek hiszünk. De néhanapján érezzük csak úgy is. Mint egy előjel, egy megérzés, hogy nem kellene elkezdeni a napot.


Vajon melyik kategóriába tartozik, ha egy szerencsétlen balesetben eltöröd a karod, de a véget nem érő várakozást a vizsgálatra, a röntgenre, a gipszelésre mind egy hasonlóan szerencsétlen, de nagyon kedves férfivel töltöd, majd miután együtt átéltetek egy ilyen krízist, izgalmat, unalmat, éhséget, végre élelemhez jutást, egy mutogatós részeg támadását, szóval úgy körülbelül hat – nyolc randit egy napba sűrítve… majd erről alaposan meg is győzted magad, így végül az ágyában kötöttél ki, ami egy fantasztikus éjszakát és spontán érzelmeket eredményezett, és egyben véget vetett az amúgy is haldokló kapcsolatodnak, amit egy olyan bulin kell majd közölnöd, amire még ki sem találtad milyen hülye tárgyat vigyél magaddal? Azt hiszem, mindegyikbe.


Azért furcsa. Nem is gondoltam, hogy haldoklik a kapcsolatom, hiszen megbocsátottam a megcsalást. Sőt, egészen őszintén gondolom, hogy nem is volt igazán megcsalás. Megkapta tőle azt, amit tőlem nem. Mindenki csak jól járt. Persze jobb lett volna, ha megbeszéljük, de bocsánatot kért, és hozott egy csinos korbácsot, mert tudta, hogy rég vágyom rá. Puha szálak, kellemes tapintás, jól markolható. Mindkét oldalán élvezetes lehet lenni. Na de, ha lefekszünk mással, és még csak halványan sem érzünk bűntudatot, akkor az a kapcsolat nem egészséges. Le kell lőni, ha van bennünk jóérzés.


Talán becsaptam őt is és magamat is azzal, hogy azt mondtam, megbocsátok? Nem, ezt nem bosszúból tettem. Nem fájt nagyon, hogy másnál keresett kielégülést Nem is csalódásból tettem. Nem vagyok mérges. Sem kifejezetten szomorú. Rosszabb annál. Közömbös vagyok.


Mindig ugyanaz a lemez, és már kívülről fújom. Nem kérdez, nem szól, azt képzeli, hogy tudja, mit válaszolnék, és ezzel újra meg újra bebizonyítja, hogy nem ismer engem. Félrelép, vagy más hasonló hülyeséget csinál, aztán engesztelő ajándékot hoz.


Lehet, hogy a hálószobában mindezt elfelejtem, hogy őrületesen egymásba gabalyodunk, hogy a fent és lent olyan erővel és olyan ütemben váltakozik, hogy teljesen szédül tőle a fejem, hogy a testünk tüzesen olvad egybe, hogy erőszakosan hódolok be neki, aztán csodálattal és áhítattal veszem át felette a hatalmat, hogy izzik a szenvedély, hogy gyönyörűen mocskosak vagyunk, és mocskosan gyönyörűek, de ez nem elég. Nem éri meg.


Magamnak is tudok korbácsot venni. Az engesztelő ajándékot inkább felajánlom a köz javára. Feltéve, hogy a mellettem szuszogó férfi nem ajánl jobb programot estére. Még most is érzem az ujjai nyomát, úgy szorította a csípőm éjjel. Ki tudja? Lehet ő is ugyanabba a buliba készül.


Hozzászólások (1)


#469247 | 1 órája
Hidd el, hogy a legjobb, ha közömbös vagy. Rohadt nehéz elérni ezt az állapotot, azt, hogy aziránt, akit addig szerettél, már ne érezz se szerelmet, se haragot, hogy ne fájjon, amit csinált veled, ne is érdekeljen, hogy mással mit csinál.






 
Sütiket (cookie-kat) használunk a weboldalunk látogatásakor biztonsági és felhasználóbarát funkciók biztosítására, valamint statisztikai adatok gyűjtésére. További információ: Adatkezelési Tájékoztató