Képzelt zsibvásár V.

V.

Még mindig haragszom rád. Szörnyű dolgot tettél velem. Szépeket ígértél, és boldogságot. Biztonságot. Örök szolgálatot. De elhagytál. Nem is kérdeztél. Nem is volt rá okod. Sosem fogom megtudni, hogy miért engedtél szabadon. Utállak.

… Olyan régen történt, de mintha csak tegnap lett volna. Azt mondtam, bárcsak volna egy lista, ami segít eligazodni, és segít válaszolni a nehéz kérdéseidre, mint például arra, hogy mik a tabuim. Sosem gondolkodtam ezen azelőtt, előtted.

Ekkor kértél rá, hogy töltsem ki a BDSM preferencia listát. Csak ámultam. Minden pontot nagyon átgondoltam, elképzeltem, több szempontból megvizsgáltam és megfontoltan döntöttem. Legnagyobb sajnálatodra minden anális közeledéstől rettegtem, undorodtam, elzárkóztam. Nem csak nem szerettem volna, de elképzelni sem tudtam, hogy ilyesmi megtörténhet velem.

Pedig te is kitöltötted. És azt írtad mindennél jobban izgat. Az egyik legfontosabb dolog számodra. Én pedig elgondolkodtam azon, hogy van-e helyünk egymás mellett. Mint mikor kiderül a másikról, hogy a borsólevest cukorral eszi. Eltöprengsz, hogy ugyan milyen ember tesz ilyet? De te nem töprengtél ilyesmin. Te nagy voltál. Tiszta és nagy. Neked eszedbe sem jutott, hogy ez váló ok legyen. És nem azért, mert arra számítottál, hogy majd, amikor már nem vagyok képes ellenkezni veled, mert bármit megtennék érted és neked, ezt kéred tőlem. Nem voltál aljas. Sosem voltál aljas. .. Legalábbis azt hittem. Amíg el nem hagytál.

Teltek a hetek, aztán a hónapok és lassan évek is. Sosem hoztad szóba. A tabum tabu volt. De én egy napon e-mailt kaptam. Valentin napi akció egy online szexshopban. Akció, ingyenes házhozszállítás, meg minden, ami kell. Minden kategóriát végignéztem, a tőlem megszokott alapossággal. Végül belenéztem a digitális kosaramba. Egyetlen terméket tartalmazott, melynek megnevezése az volt, fém anál plug csillogó véggel – kicsi. Nagyon halvány kék, szinte átlátszó követ választottam. És kaparó torokkal megrendeltem. Féltem. Nagyon féltem. De megint elővettem a listát, és elolvastam az anális játékokhoz fűzött kommentárt és a kacsintó arcocskát.

Pár nap múlva egy nagyon segítőkész fiatalember felhívott, hogy a szín, amit rendeltem, csak közepes méretben érhető el, de az ára ugyanannyi. Mondtam, hogy az is jó lesz, de olyan sokszor visszakérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, hogy már teljesen kínban voltam. Égő arccal tettem le a telefont és arra gondoltam, mennyire fogsz nevetni, amikor elmesélem ezt neked.

Nagyon hamar, precízen, pontosan szállították ki a kis ékszert. Megdöbbentem mennyire nehéz volt. Kis bársony tartót is adtak hozzá. Igazán ünnepélyesnek látszott.

Hozzád indultam, zsebemben az ajándékkal. Reméltem, hogy örülni fogsz. Mindig ezerszer ellenőrzöm, hogy biztosan elraktam-e mindent, ami kell, de most nem volt rá szükség, mert olyan nehezen húzta a zsebemet, hogy egy pillanatra sem feledtem, hogy nálam van.

Egy kicsit késésben voltam… Ez sem meglepő. És akkor csörrent meg a telefonom. Rá sem pillantottam, tudtam, hogy te leszel, és azért hívsz, mert előre tudod, hogy késni fogok, és közlöd, hogy mikor kezd növekedni a büntetésem mértéke…

De egész más történt. Az ajándékoddal a zsebemben, a saját tabum eltiprására készen a te örömöd érdekében… Elhagytál engem.

Elhagytál engem, pedig szerettelek. Biztonságot ígértél, és szépeket, meg sok jót, de mindent tönkretettél. Szörnyű dolgot tettél velem.

Gyűlöllek, mert átvertél. Gyűlöllek, mert magamra hagytál. Gyűlöllek, mert hazudtál. Gyűlöllek, mert meghaltál.

Meghaltál, és nekem erősnek kell lennem, és úgy tenni, mintha boldog lennék, mert nem sírhat az ember évekig… És hogy az élet nem áll meg, meg az idő, ami minden sebet begyógyít… És ezért én bulikra járok, ahol mindenki párt keres… És most én elviszem az ajándékodat, mert neked már nem kellett. Sosem játszottál vele, nem is örültél neki egy percig sem, mert … soha nem is tudtál róla. … És olyan nehéz, folyton húzza a zsebemet.