Képzelt zsibvásár III. - IV.

III.

Egész fiókom van az ilyesmiknek.

Akár megszabja az ember hajszálra pontosan, hogy milyen ajándékokat lát szívesen, akár a fantáziájukra bízza… Mindig hoznak mellékesen valami különlegesnek szánt ajándékot. Egész meglepően ötlettelenek.

Mit is válasszak? Van itt szívecske mintás paskoló. Egy alkalmi szeánszra? Ha esetleg végletekig szerelmetes szubmisszív bakfis lennék. Aztán van még gumibot. Tudni sem akarom, hogy miért. Korbács párducmintás nyéllel… az én rabom, vagy a sztereotípiáké? Ó meg is van... A kedvencem. Egy szép fekete, necc harisnya. Bontatlan csomagolás. Nem a méretem. A magyarázat pedig, „Hát azt hittem jó lesz… rá van írva, hogy S/M”. És ne röhögj az arcába...

IV.

Hová is tettem? Nem az eszközös bőröndben tartom, mert röhejes. Valami gagyi műanyag bilincs. Ha belegondolok a játékainkba… amikor a Drágám átadja magát – nem mintha lenne más választása – a fájdalmaknak, hát ez úgy törne ketté, mint egy ropi rúd.

A sógornőmtől kaptam. A Szürke ötven árnyalata mellé. Azt mondta, reméli, hogy nem rontja meg a köztünk lévő viszonyt, mert hát nem lehet mindenki hozzá hasonlóan olyan szabadszellemű, hogy ilyen könyveket olvasson, de talán ha elolvasom, a Drága nem fog ráunni olyan hamar a szexuális életünkre.

Bájos teremtés.

Aznap este megkérdeztem a Drágát, hogy nem unta-e meg véletlenül a szexuális életünket, de nem egészen értettem mit mond, mert olyan tompán szólt a hangja, miközben az arcán lovagoltam, és kikötözött lábait rángatta, hogy csípőjét próbálja mozdítani a korbács újra és újra lecsapó szálai elől… haszontalanul.