Kurva

„Hülye k.rva!”, „Büdös r.banc!”, „B.szatlan p.icsa!” csak néhány kifejezés, ami naponta milliószor záporozik a környezetünkben élő hölgyekre. A k.rva, a r.banc, a p.csa és ezeknek az összes cifra változata olyan szitokszóvá vált az elmúlt évtizedekben, ami már nem emberi minőséget jelöl, és nem is valamilyen foglalkozással kapcsolatban ad iránymutatást, egyszerűen csak a düh kifejezésének eszköze, célja pedig egy másik emberi lény indokolatlan degradálása.
Amikor egy másik férfiember szájából hallom ezeket a szavakat mindig ökölbe szorul a kezem! Ugyan a szidalmazás akkor abban a pillanatban csak egy hölgyre irányul, de minden mocskolódás kihat az összes nőre az által, hogy általánosan elfogadottá teszi ezeknek a szavaknak a használatát a szebbik nemmel szemben. Ha egy kisfiú azt hallja az apjától, hogy lépten-nyomon bárkit, bármilyen apróságért lek.rváz, akkor annak a gyereknek az lesz a természetes, hogy később ő is így beszéljen a hölgyekkel, s ne illesse meg őket azzal a tisztelettel, ami egyébként nemtől függetlenül bárkinek jár! Ha egy baráti társaságban az a menő, ha valaki prostinak titulál bárkit, akkor nincs mit tenni, mindenki k.urvázni fog, mert az az elfogadott, a megszokott.
Aztán mi lesz? Ugyanez a fiatal srác, vagy az autóban vörös fejjel szitkozódó középkorú férfi majd este hazamegy a párjához, s feledve az egész napos mocskolódást őt őszinte tisztelettel hordja a tenyerén? Dehogy! Ha otthon valami gond van ugyanúgy megy a k.urvázás!
Mindenért k.rvázunk! Ha a gyalogos nem megy elég gyorsan a zebrán, ha a pincérnő lassan hozza ki az ételt, ha a női sofőr nem enged be maga elé bennünket a csúcsforgalomban, ha a kolléganőnk előléptetést kap, ha női munkatárs szab ránk ki bírásgot, ha valamilyen ügyintézés nem úgy alakul ahogy szeretnénk. Bármiért és bármikor mocskolódunk, ami már önmagában is borzalmas, de talán minden bajusz alatt elmormolt, vagy hangosan üvöltött k.urvázás közül a legundorítóbb az, ha a férfi mindezt a visszautasítás miatt teszi. Ha azért büdös k.urva egy hölgy, mert nem akar az első randi után lefeküdni az udvarlóval, vagy a harmadik, az ötödik és a nyolcadik alakom után sem, ha mindezek ellenére „hagyta” hogy a férfi fizesse a számlát az étteremben és a cukrászdában. Ha belép a hölgy a kapcsolatba, de pár hónap után meggondolja magát, ha a férfi félreérti a kedvességet, de kiderül, hogy az nem flört volt, na ilyenkor hangoznak el a legcsúnyább és legvállalhatatlanabb dolgok. A visszautasítástól megveszünk! Végképp elvész belőlünk az úriember. Pedig az udvarlás sohasem a biztos siker szellemében zajlik, a vacsorameghívások pedig nem a jövőbeli szexuális együttlét apró befektetései. A kedvesség, a figyelem, az anyagi áldozat bármelyik, számunkra szimpatikus hölgynek jár ellenérték nélkül. Azért pedig senki nem lesz k.urva, mert egy idő után nem kér belőlünk! "

Forrás : Internet (Felföldi József)





Természetesen vannak kivételek,akinek nem inge-gatyája,az ne vegye magára.