Elmentél

BDSM Blogok » Blog - Marianne » Elmentél
Marianne
Törölt felhasználó
2020. 08. 27. 08:16 | Megjelent: 1020x
Elment innen valaki,aki sok éve csendben ,visszahúzódóan élt itt.Sosem találkoztam veled,de Te Úrnőként tekintettél rám.Egy hónapja messengeren jelentkeztél utoljára,nem mondtad,hogy mekkora a baj...éltem a napi életem,és nem is gondoltam Rád,ma reggel láttam,hogy búcsúznak tőled sokan.Egy hónapja írtál,hogy látni szeretnél,és én mint mindig elutasítottalak.Nincs lelkiismeret furdalásom,mert sosem ígértem semmit,de hiányozni fognak a verseid,amiket írtál.

Egy saját verseddel búcsúzom tőled.

"Július - Áldás hava
.

1. hét

Távoli tájak tűnő árnyait hordja
a forrón remegő, lebegő levegőég.
Lángol a nyár, könnyű füstöket kerget a szél,
a határban tarló, s tikkadt legelő ég.
Esőért epedez, szomjúhozik az anyaföld,
sárga már minden, mi eddig lélegző buja zöld,
s elnyeri jussát a zsarnok mesehőség.

2. hét

Csak még kicsit, a roskadó fahídig..
Hol vadcsapások futnak le a vízig.
Hol avas nád közt őszapók kutatnak,
és intenek a halni térő napnak.
A sás tövében alkonyvirág nyílik..
Csak még kicsit, a roskadó fahídig!

3. hét

Az idő a mai nap nem jó már semmire!
Nézem, hogy úszik egy semmicske tollpihe
az eltikkadt, út széli, sárga fecske-réten..
A távolban fellegek lazúr-puha égen.
Üres a délután, nem hordoz titkokat,
kedvem sem rejtelmes titkokat nyitogat,
de mégis csak szép e furcsa, kicsi ének,
röptetem szárnyán a keleti szélnek.

4. hét

Zivatar ébred a hegyeknek ormán,
nyújtózik sötéten, aztán szárnyra kap.
Villámot csihol a vén templom tornyán,
fellegzsákjában didereg a nap.
Jeges esőt zúdít erdőre, kertre,
vad széllel tépi az ázott lombokat,
aztán megszelídül, s csöndesen csodálja,
ahogy az alkony bíbor ragyogása
szivárvány szirmokat bontogat."

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.