Akarásnak nyögés a vége

Mindig róbálom magam fejleszteni, minden téren, egyfolytában tanulok, új dolgolat fedezek fel, és igyekszem minden újat befogadni, elemezni, értékelni és az általam pozitívnak vélt felfedezéseket beépíteni az életembe.

Egy nagyon kedves kollégám félrehívott ma a folyosón és annyit mondott, Dorka, kérlek próbálj meg egy kicsit puhább lenni. Egy kicsit sebezhetőbb. Szép vagy, okos vagy, és jó szándékú, de nem véletlen, hogy az emberek nem közelednek hozzád.
Túl kemény vagy. Olyan vagy mint egy hideg rozsdás fémcső, mint egy rideg matektanárnő. A levegő is lehűl körülötted.
A rágógumi is édes, puha és olvad a szádban, mikor először ráharapsz. Viszont egy idő után, sok rágás után megkeményedik, ízetlen és évezhetetlen lesz. Kiköpöd a picsába.

Mindezt jó- és segítő szándékkal mondta, ismerjük, kedveljük és becsüljük egymást.

Gondolkodtam egy kicsit hazafelé vezetés közben. Lehúztam az ablakot, megcsapott a hűvös, eső utáni szél, üvöltött a komolyzene, néztem a fehér választóvonalakat a betonon.

Fizikai értelemben véve, minél jobban akarunk valamit, minél több energiát fektetünk bele, annál eredményesebb lesz a cselekedet.
Példaként, ha egy szöget akarok beütni a falba, minél jobban koncentrálok a helyes szögre és minél erősebben ütöm, annál jobb eredményt fogok elérni.

Metafizikai/érzelmi síkon ez nem így működik. Sőt.

Minél jobban szeretnék elérni valamit, görcsösen, annál kevésbé fog működni.
Ez arra is igaz, hogy ha az ember görcsösen birtokolni akar valamit, vagy görcsösen vágyik valamire, akkor egyre távolabb kerül attól, hogy ezt megvalósítsa.

Így van ez a keménységgel/sebezhetőséggel is.
A sebezhetőség nem egy aktív magatartás, és nem arról szól, hogy próbálunk megfeszülni vagy bizonygatni.
És azt gondolom, hogy a sebezhetetlennek, keménynek mutatkozás az egy görcsös erőlködés.

Van egy ilyen mondás is, hogy aki nem tud ellazulni, az nem tud megfeszülni sem igazán.

Az igazi erő abban rejlik, amikor az ember tud gyenge/sebezhető is lenni, és ez az, amit még gyakorolnom kell.

Ha valaki folyamatosan erős akar lenni, akkor olyan lesz mint a megkötött bika, erőlködik, de nem halad sehova.

Meg kell lennie mindkét oldalnak ahhoz, hogy hogy fejlődés, eredmény szülessen.

Lazulnom kell, engednem kell hogy sebezhető legyek, hogy igazán erős lehessek.
Addig ez csak egy álca, izzadságszagú mű erő, ami nem visz előre, csak távolabb taszít mindattól, amit szeretnék.

Széttárom hát eddig magam elé összefont karjaimat, sőt, hátam mögé kulcsolom.
Direktben mutatom mellkasomat védtelenül, mint a sebezhetőség szimbólumát..

Elengedem görcsös gondolataimat, elengedem azt is, ami nem lehetett az enyém, mert túlságosan akartam.

Így talán elérem azt, amire igazán vágyom.