Ismerkedés

Így, így így...
Ez most egy ilyen rövidke gondolat, ami eszembejutott miközben szürcsölgetem a fröccsömet a konyhaablakból kilógva.

Ismerkedős üzenetek a pixin:

-Szia, tetszel, mesélj magadról.
-Hol is kezdjem, a bal szemöldököm magyobb mint a jobb! Durva, mi?

Vaaagy...
-Mit lehet rólad tudni?
-Úgy tüsszentek mint apám (nyugodjon békében), brutálisan és visszataszítóan. Hmm...

Nem, nem indulok be, unottabb az arcom, mint annak idején matek órán.

Folyik a nyálam, a szemgolyóm az égbe mered, óbégatok, mint egy tehén.

Unom.

A legtöbb domot itt meg lehet enni reggelire, mellé nem árt valami nehezet fogyasztani, mondjuk libazsírt vagy szalonnát, hogy ne lehessen már olyan könnyen megemészteni.

Köpnék a padlóra, és parancsra felnyalnám örömmel, a leghígabb nyálat, amihez nem kellett zsírt ennem.

Addig is maradok itt és olvasom a varnyúblogot, mert az eléri azt, amit nektek kéne, kedves Domok. Érdeklődést, várakozást, az agyam megmozdulását.

Egyébként minden tisztelettel,
D.