Nyelvi determinizmus

Régóta ki akarom ezt írni magamból, sok emberrel is beszélgettem erről, és ha már úgy döntöttem, hogy blogolni kezdek, ez egy kiváló első téma lehet.
Évek óta foglalkoztat, tapasztalom és hatással van a szexuális életemre is.

Az önkifejezéssel még mindig hadilábon állok, nem tetszik a folyamat, ahogy az agyamtól a számig eljut a gondolat, majd "leredukálódik" valamiféle olcsó másolattá, de megpróbálom.

Az első bdsm élményem nem csak a szexualitásomat és vágyaimat élesen meghatározó pont volt az életemben, de bizonyosságot adott egy olyan hipotézisemnek, amely évek óta foglalkoztatott. Ezért is volt olyan különleges.

Kislány korom óta érdekeltek a nyelvek, beszélek is hármat, majd mikor sűrűbben használni kezdtem őket, észrevettem valamit magamon.
Amikor angolul beszéltem, olyan volt, mintha kívülről hallanám magam, mintha nem is én lennék. Idegen volt az egész, idegen voltam magamnak. A helyzet az, hogy teljesen másképpen viselkedtem, mint általában. Tehát a beszélt nyelv formálta a gondolkodásomat és a személyiségemet is.

Aki ismer, tudja milyen vagyok. Viszonylag, kemény, zárkózottabb, sokszor "érzéketlen" vagy nyers. Amikor angolul beszélek, akkor mintha egy másik ember lennék, sokkal nyitottabb, kedvesebb, alázatosabb és szófogadóbb.

Nem sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, a nyelvi változatosság gondolkodásbeli eltéréshez vezet, így két különböző anyanyelvű ember teljesen másként észleli a világot, illetve teljesen másként reagál szituációkra.

Alapfeltevés, hogy az agyunk irányítja a nyelvünket, a nyelvi determinizmus szerint viszont ez pont fordítva van, tehát a nyelvünk irányítja az agyunkat, tágabb értelemben a gondolkodásunkat és a személyiségünket.

Első bdsm élményem történetesen egy angol férfival esett meg, ahol ezzel azonnal szembesültem.
Az egész folyamat angol nyelven zajlott, én pedig mint kezdő tudatlan, sodródtam az árral.
Tapasztalt férfiról van szó, aki nagyon lassan és figyelve vezetett ebbe bele. (a mai napig hálás vagyok Neki ezért)

Minden gördülékenyen ment. Jöttek a finom utasítások, mint az "open your legs", "kneel down", "close your eyes" vagy "open your mouth".
És én megtettem. Minden hezitálás nélkül.
Azonnal beindult a "testelhagyás", én nem én voltam többé, én az angolul beszélő és értő verzióm voltam, aki szó nélkül, megtette, amit kellett, boldogan.

Mert angolul nem volt súlya.

Nem tűnt fel. Élveztem.
Olyan volt a lelkemnek, mintha meg sem történt volna.

A felismerés akkor jött, amikor a következő partnerem magyar volt.
Magabiztosan érkeztem az első szeánszra. Volt már némi tapasztalatom.
Hidegzuhanyként ért, amikor a "tedd szét a lábad" felszólításra nem tudtam megmozdulni. Egyszerűen nem ment.
Nem értettem mi a baj, és minden magyar utasítás hallatán valami nagyon furát éreztem a gyomromban és a testem ellenkezett.
Gyorsan rájöttem. Ez most én vagyok. Nem bújok semmi mögé, nem veszek fel egy másik szerepet, én, úgy ahogy vagyok, alárendelődöm egy másik embernek.
Az anyanyelvemen. A kimondott szavaknak súlya van, és valóságos.

A valódi énem nem tudott szub lenni. Sok idő kellett hozzá. Átváltottunk angolra. Először mindketten. Rögtön ment.
Aztán ő magyarul beszélt, de én még mindig képtelen voltam rá. Szégyelltem magam, amikor magyarul "olyan" mondatok hangzottak el a számból...

Lassan jutottam el oda, hogy én is képes legyek rá. És az a pillanat csodálatos volt, akkor lehullott minden gátlásom. Sosem fogom elfelejteni milyen boldog voltam. Akkor éreztem először igazán, hogy igen, ez én vagyok és én ezt akarom, élvezem, minden pillanatát.
Minden kimondott szavamnak súlya van.
Ekkor tudatosult bennem, hogy én tényleg szub vagyok. Elfogadtam magam és büszke voltam magamra.

Az anyanyelveden minden sokkal intenzívebb.
Ha egy nagyon kedves külföldi kollégád 2 hétig szabin volt és újra meglátod a folyosón, hezitálás nélkül mosolyogva tudod mondani neki, hogy "i missed you".
A "hiányoztál" is ugyanígy menne? Nekem nem.
Pedig a kettő egy és ugyanaz.

Hát ezért van az, hogy a szívem hevesebben ver egy arra hogy "térdelj le", mint arra, hogy "kneel down".

Embere válogatja. Ez én vagyok, ez az én felfedezésem magammal kapcsolatban...