Hétköznapi játék

Félhomályban fekszem az ágyon. Estefelé a gondolataim már kissé rendezetlenek. Még nem lassultam be teljesen. Észreveszem, hogy a vörös rám néz. Látom a szemében, a döntése már megszületett. Ellentmondást nem tűrően arcát a tenyeremhez tolja. Lenyűgöző a magabiztossága és határozottsága. A bizonytalanság legkisebb jele sem fedezhető fel rajta. Érzem, hogy engem akar. Simogatom a tarkóját, a hátát. Egyre jobban élvezi, körmeivel már a mellkasomat kaparja lassú tempóban. Aztán megunja, váratlanul a kezembe harap és kecses mozdulattal elugrik. Most az eddig csak figyelő, fotelben ülő barna közelít felém puha, nesztelen járással. Figyel, kicsit tétovázik. A szememből próbálja kiolvasni, elutasító vagy megengedő-e a reakcióm ma. Megállapítom, hogy van még tanulnivalója a társától, még nem igazi "Domina". Lassan lecsukom a szemhéjam, ezt biztató jelnek veszi és a tenyeremhez simulva teszteli a kedvemet. Aztán belelkesedik és átadja magát a kényeztetésnek, körmét a bőrömbe mélyeszti. Be kell látnom, könnyű levenni a lábamról egy kis hízelgéssel. Ebben naponta megerősítenek ezek a kis szőrös dögök.