Váratlan meglepetés a Domina-lakban

-Jóóó, csak azt mondd már el, hogy ez bünti vagy jutalom?!?

- Majd meglátod.

- WTF?

Még a szemhéjam is toporzékol.

- Ha most is másfél órát kell sétafikálnom, amíg felméred a terepet..

- Múltkor sem kellett másfél órát várnod.

- De annyinak tűnt.

- Na, akkor most csináld úgy, hogy öt percnek tűnjön.

- WTF?

A szobák pont olyan zsúfoltak a pornóforgatást idéző tárgyieszközöktől, mint legutóbb, de most van ágyikó is, legalább dekorációs elemnek, mert persze szóba se kerül, hogy leheveredheténk oda.

A női résztvevő (ez vagyok én) tehát jókislányosan elhúz a fürdőszobába, a férfiember pedig csavarkulcsot ragad és felépíti az Eiffel-tornyot. Legalábbis a hangok alapján, amelyek eljutnak a fürdőszobáig.

Amikor lépnék ki, megjelenik az ajtóban (csavarkulcs már nincs nála), rámnéz, és bár nem tűnik elégedetlennek a látvánnyal, azon melegében közli:

- Ennek a nagy része felesleges.

És le is szedi rólam a ruhadarabokat, akkora elánnal, hogy szinte hallom, ahogy a gomblyukak és varrásráhagyások menekülőszó után rikoltoznak.

Nincs időm elgyászolni a ruhácskámat, máris térdelek valamin, amit nem arra terveztek, hogy szorosan összezárt lábakkal térdelj rajta. Meg arra se, hogy sokat mocoroghass.

- Hol a telefonod?

- A konyhapulton. Vagy az ágyon.

Mászkál kicsit a lakásban, de szerencsére (szerencsére?) előkerül.

- Megvan. Az előszobában volt. 

- Ja, akkor ott. Szuper. Fotózni fogsz? - ez megállapodás köztünk, hogy rólam fotót csak a saját telefonommal készít. Nem azért, mert aggódnék, hogy necces módon használja fel, hanem mert krónikusan elfelejti elküldeni nekem a rólam készült képeket, és sokkal jobban érzem magam, ha én felejtem el neki megmutatni a rólam készült képeket.

- Mondom a szabályokat. Nem peckelem ki a szádat, mert még szükség lesz rá. Viszont jó lenne, mostantól nem dumálnál, csak ha kérdezek, mert különben ki fogsz kapni. 

Fintorgok, de nem hangoskodok. A kikapással való fenyegetés általában csak olaj a bennem lobogó tűzre, de most visszafogom magam, nem tudom, mire készül.

Csörög a telefon, arra tippelnék, hogy az övé, mert nem ismerem fel hangját. 

Aztán kiderül, hogy mégiscsak az enyém, de nem normál hívás volt, hanem Google Chat.

Videocall.

És ő hívott.

Az én telefonomat leteszi a fejem alá, úgy, hogy tökéletesen rálássak. A sajátjával még macerál egy kicsit, de nemhiába van egy fél OBI a zsebeiben, rövidesen pozícióba kerül az a teló is. Ezt onnan tudom, hogy egyrészt, már nem csak elúszó, gyorsan változó foltokat és szobarészleteket látok, hanem megállapodik a kép. Másrészt, a popsimnál állapodik meg. 

Még megijedni sincs időm (de, van), amikor rátesz a fülemre egy ipari méretű fülhallgatót, és be is indítja a zenét. Ami zseniális, csak ugye innentől kezdve már nem is hallom, mi történik körülöttem, látni meg, a lehajtott fejemnek és a szemem elé tolt telónak, semmi mást nem látok, csak ennen hátsó felemet, premier plánban. 

Aztán a popsimba markoló kezet.

A suhanó pálcát. 

Az újra, és újra lesújtó pálcát.

A gépre rögzített dildót, amit a puncimba tol.

Az újra lesújtó pálcát.

Tökéletes, triplán skizofrén élmény:

Gyűlölöm, fáj, menekülhetnékem van.

Felháborít, kiborít, vad tiltakozásra késztet a rámkényszerített videózás... még a fotókból sem szeretem megnézni, sokszor azonnal törlöm az ennyire kitárulkozó, ennyire sokat mutató képeket. 

És közben egy harmadik, párhuzamos valóságban egy térdre kényszerített ribancot kukkolok a legnagyobb élvezettel, imádom nézni, ahogy egy fucking machine szétkeféli a punciját, ahogy egyre gyűlnek a piros vonalak a bőrén, annyira imádom, hogy amikor egy időre abbamaradnak az ütések, legszívesebben könyörögni kezdenék, hogy folytassa, mert látni akarom... nem csak a nyomokat, de a vergődést is, a fájdalmat, az elhúzódó combot, és a vergődés, fájdalom, elhúzódás közben az akaratlan együttmozgását a baszógép ütemes pumpálásával, a nedvességet, ahogy megjelenik a dildó tövénél.

Lenyűgöz a látvány, képtelen vagyok betelni vele, kiélhetem azt az egyetlen dominancia vágyamat, amiről tudok, mindig is tudtam, hogy van: látni egy nőt, aki valóban szenved, de valóban vágyja és élvezi a szenvedést, a megaláztatást. Sőt, nem csak látni, de élvezettel figyelni, sőt benne tartani abban a helyzetben.

És most, életemben először, olyan pornót láthatok, amibe teljesen 100 százalékosan belefeledkezhetek, mert semmiféle kétségem nem kell, hogy legyen: ez a nő tényleg szenved, nem megjátsza, és ez a nő tényleg élvezi, nem megjátsza...

Őrületesen izgalmas, ijesztő, különleges az élmény.

---

Se az elszenvedő, se a néző nem tudja előre, mikor, mi történik.

Az egyik fél retteg, a másik kárörvendő, fenekedő élvezettel vár az újabb izgalomra.

Egyetlen testben egyesül a kettős, hármas spirálként egymásba gabalyodó érzéshalmaz, egymásnak ellentmondó, abszurd módon mégis egymást erősítő hatásként...