A Dom-nak is szüksége van aftercare-re?

Nem arra gondolok, amikor a Dom arra utasítja a szubot, hogy kínozza meg, majd szüksége van némi sebkezelésre.

Egy szeánsz után, amikor mélyre mentek és testileg, lelkileg egyaránt nagy utat jártak be, akkor csak a szubmisszív fél az, akinek az esetleges testi sérüléseit, és főleg a lelkivilágát rendbe kell tenni?

Csak saját tapasztalatból beszélek: nekem testi sérülésem - mármint olyan, amit pozitív gondolatokon kívül mással is kezelni kellett volna - még nem volt. De fizikailag gyenge vagyok az események után, lelkileg pedig egyszerre nagyon kisimult és nagyon zaklatott. A zaklatottság egy része sajnos rendszerint 24 órával később jelentkezik, amikor már nem vagyunk együtt, de abban, hogy ezt a nehezen megragadható, lebegős, "ki vagyok én? mi is történt?" állapotot jól kezeljem és rossz érzések nélkül jöjjek ki belőle, nagyon sokat számít az, ahogy maga az együttlét zajlik és ahogy befejeződik.
Nekem az aftercare azért fontos, mert kell a béke, lazulás, kedvesség, ez segít áthaladnom azon az úton, ami a hétköznapi világba visszavisz.

De vajon a Domnak is kell idő, lazulás ahhoz, hogy visszatérjen?
Akit én ismerek, a hétköznapi világban is határozott, domináns. Tehát elvileg nincs "váltás" a két énje között, mint nekem, aki ugyan kompromisszumkész és nyitott, de szubmisszív semmiképp sem vagyok a "való világban".

És mégis ott van bennem, hogy talán nem csak a szubnak, hanem a Domnak is szüksége van arra az időre, amikor a BDSM szex, játék, szeánsz, együttlét után már csak simogatjuk egymás testét és lelkét.