A Tiltás pszichológiája - ami az előzőből kimaradt

Tiltás típusai

1) Akik általuk nem ismert nickeket tiltanak anélkül, hogy bármiféle interakció lett volna köztük korábban.

Úgy látom, ezzel leginkább azok élnek, akik nem olvasgatni, írni, blogolni, beszélgetni, netán vitázni jöttek, hanem csak és kizárólag a társkereső funkciót használni.
Ők a tiltással egyszerűen csak szűrnek, így oldják meg, hogy amikor használják a Keresés-t, ne dobja föl nekik azokat, akik ugyan a keresésben beállított kritériumoknak megfelelnek, de valamilyen, csak általuk ismert okból mégsem potenciális partnerek. Ez lehet gondolom bármi, valamilyen infó az adatlapon, a bemutatkozó szövegben stb.

Jellemzően a legtöbb blog ezek miatt a tiltások miatt születik, "miért tilt ha nem is ismer", ami egyfelől érthető - ki ne érezné sérelmesnek, hogy valaki, akivel semmiféle kapcsolatban nem volt, akinek nem írt, akit nem sértett meg, az szó nélkül tiltsa.

Szerintem érdemes inkább úgy felfogni, hogy ez a fajta tiltás időt, energiát, és feleslegesen elküldött ismerkedő leveleket spóról az érintetteknek.

Hiszen ők azok, akiknek tutira feleslegesen írnátok, azonnal törölné az üzeneteteket.

(Ez a fajta tiltás akkor lehet inkább - szerintem - idegesítő, ha az illető egyébként aktív a blogolásban, értelmesnek és érdekesnek tűnik, jó lenne vele beszélgetni, csak beszélgetni, nem ismerkedni - de ezt a lehetőséget blokkolja a tiltással. Én ezzel még nem találkoztam, van ilyen? Gyakran?)


2) A felhasználó sértő üzenetet küldött egy másiknak, aki ezért tiltja.

Én nem kaptam annyira sértő üzenetet, hogy tiltsak, de más már mutatott nekem olyat, ami után nem volt több kérdésem...

Szóval ja, vannak, akik tiszta erőből könyökölnek a tiltslelégysziiiii!!! gombon.
Mert szerintem ez az...

Amikor valaki előzmény nélkül (vagy egy elutasító üzenetre) úgy reagál, hogy minden utolsó p-nek, ká-nak elmondja az illetőt, az alkalmazott jelzők pedig kizárólag a rendkívül ocsmánytól a végtelenül undorító-ig tartó skálán helyezkednek el, az kizárt, hogy még bármiféle ismerkedésben reménykedne.

Az valójában két dolgot csinál:

- kiventillálja magából az iszonyú frusztráltságát, sikertelenségét
- megpróbál kiváltani valami minimális reakciót, hogy legalább azt érezze, hogy megérintette (fájdalommal, bántással) a másikat
- vagy arra vágyik, hogy a másik visszaüssön verbálisan, szidalmazza, kritizálja, hozzá hasonlóan válogatott obszcén és mocskos megjegyzésekkel illesse

Mindhárom érzésvilágnak megvan a maga oka. De mindegyik annyira szomorú és szánalmas, hogy nem szeretném itt tovább elemezni.

--

A fenti kettőn és a korábbi blogomban elemzett harmadikon kívül van még esetleg más?