A Tiltás pszichológiája

A tiltásról rendszeresen születnek blogbejegyzések, én itt szeretném felsorolni a típusait és az általam sejtett okokat - plusz egy friss, mai, meglepő élményt.


1) Akik általuk nem ismert nickeket tiltanak anélkül, hogy bármiféle interakció lett volna köztük korábban.

2) A felhasználó sértő üzenetet küldött egy másiknak, aki ezért tiltja.

Erről a kettőről nem szeretnék most részletesen írni, nagyon sok blog született már róla, nem akarom szaporítani a számukat.


3) Amikor az érintettek online vagy offline ismerik egymást, és az egyik megbántotta a másikat, akár konkrét viselkedéssel/üzenettel/kommenttel, akár csak általában a stílusával, nézőpontjával. Ezért aztán letiltja.

Na, ez az, ami nekem kicsit idegen, egy másik blogomban majd írok róla, hogy én hogyan gondolkodom ebben a témában. Most azonban nem az a lényeg, hogy mi az én személyes viszonyom és döntésem ebben, hanem az, hogy mások vajon miért csinálják.

Egészen eddig azt hittem, hogy akik ilyen okból tiltanak, azok egyrészt, érzékenyebbek/sértődékenyebbek az átlagnál, másrészt, a gondolataikat, véleményüket szeretnék egy zárt körben tartani, és csak azokkal megosztani, akiket ismernek, kedvelnek. Így aztán tiltják azokat, akik ebbe nem férnek bele - így ettől kezdve a blogjaikat és kommentjeiket tényleg csak azok látják, akikkel jóban vannak, és reagálni is csak azok tudnak. Erről nekem lehet egy véleményem (alapvetően nem tartom szerencsésnek a véleménybuborékok építgetését és körbebástyázását), de attól még értem és elfogadom.

Pont emiatt viszont azt hittem, hogy akik így tesznek, azok kizárólag zárt blogokat írnak, így tényleg csak azokkal tudnak kommunikálni, azokkal tudják megosztani a gondolataikat, akikkel jóban vannak.

DE.....

Ezzel kapcsolatban ért ma egy sokk, és igazából ezért is született ez a blog.

Tudni kell, hogy sosem nézegetem kívülről a pixit. Nem olvasok blogokat, és úgy alapvetően semmit - amióta kb 3 éve regisztráltam, azóta amikor jövök, azonnal bejelentkezem, tehát csak azt látom, amit "láthatok", azoknak a blogjait és kommentjeit, akik nem tiltottak. Egyelőre ők vannak többen :-D .

Ma viszont kívülről kezdtem el nézelődni, és döbbenten láttam, hogy olyan emberek, akik engem tiltottak, nyílt, kívülről látható blogokat írnak.

Ezen totál ledöbbentem :D .

Oké, szóval, nagyon eltérően működünk és gondolkodunk :D .

Én ha valaha tiltanék embereket, akkor az lenne az alap, hogy nem osztom meg velük (és mindenki mással, még a szimpla, ingyenes regisztrációra is lusta erre járókkal) a gondolataimat.

De úgy látszik, másnak tök természetes az, hogy míg a véleményt, ellenvéleményt (vagy akár támogató véleményt) nem engedélyezi egyeseknek, azt lehetővé teszi, hogy olvasgassák, amit mutat nekik. (Nyilván cserébe viszont olvasni senkinek semmit nem kötelező).

Ez nekem most azért okoz furcsa szájízt, merthát pont most volt a napokban egy másik, nagyon hasonló élményem.

Egy közéleti személyiség, nyilvánvaló tájékozatlanságból, tökéletesen félreértett egy táblán látható szöveget. Úgy értelmezte, hogy a rövid, kétszavas mondat a másik fél ostobaságát bizonyítja - nem ismerte fel a mondat eredetét és az üzenet iróniáját, utalását. Így aztán büszkén kitette a social mediaban a fotót, ami ezt a bizonyos "ostobaságot" bizonyítja. A hívei, követői egy része lelkesen helyeselt, valóban, milyen ostobák a mondat szerzői. Az emberek egy része viszont jelezte, hogy félreértésben vannak, a mondat eredetileg éppen az ő barátjuktól származik.
A közéleti személyiség megtehette volna, hogy leszedi a posztot, ami az ő saját tájékozatlanságát bizonyítja.
Nem ezt tette: a szöveg továbbra is kint van.
A tévedést jelző kommenteket szedte le, azokat is, amelyek kifejezetten udvariasak, nem támadóak voltak.
Szóval, kommunikál ő, de csak egy irányba.
Véleményt, pláne ellenvéleményt megfogalmazni már nem engedi.

Na ezek után képzelhetitek milyen furcsa érzés volt feljönni ide, és azt látni, hogy itt is valami ilyesmi történik.


(Hogy egyértelmű legyen: szíve joga mindenkinek, hogy azt tiltson, akit akar, semmiféle rossz érzésem nincs önmagában azért, hogy engem - vagy mást - valaki tiltott!

Egyetlen esetben lenne: ha egy olyan ember tiltana, akivel jóban vagyok, beszélgetek, akivel bizalmas információkat osztottunk meg egymással, és akiről nem tudom, hogy bármikor, bármivel megbántottam. Ha egy ilyen ember tiltana anélkül, hogy lehetőséget adna arra, hogy legalább értsem, mi történt, az fájna.

Az, hogy számomra ismeretlen embereknek nem vagyok szimpi, vagy csak nem kíváncsi rám: nem fáj.
A tiltós sztoriban nekem az emberek működése, gondolkodásmódja az, ami érdekes, és ami arra indított, hogy írjak róla.
Szívből remélem, hogy senkit nem bántottam meg).