A tematikus társkereső oldalak elvileg azért jönnek létre, hogy lerövidítsék az utat két hasonló gondolkodású ember között, a valóságban azonban sokszor egy egészen másfajta, végtelenül frusztráló dinamika alakul ki a képernyők előtt. Az ember órákat, napokat vagy akár heteket tölthet el azzal, hogy valakivel gépel, és úgy tűnik, végre megvan a közös hullámhossz. Elindul egy mély, részletes beszélgetés, ahol szóba kerül szinte minden: a legbelső vágyak, a merev és rugalmas határok, a szerepek, az irányítás és az engedelmesség kérdései. Órákon át lehet diskurálni arról, hogy kinek milyen jogai és megélései vannak egy dinamikában, mi hozza el a tiszta élvezetet, és részletesen felépített „mi lenne ha” forgatókönyveket gyártotok arról, hogyan lépnétek át gátlások nélkül a határokat. Ez a fajta digitális egymásra hangolódás intellektuálisan és érzékileg is izgalmasnak tűnik, és az ember joggal hiszi azt, hogy a virtuális nyíltság egyenes út a valóság felé.
Aztán eljön a pont, ami minden ismerkedés természetes célja kellene, hogy legyen: a javaslat, hogy elég a levelezésből, találkozzatok személyesen, és beszélgessétek át mindezt egy kávé vagy egy ital mellett. Ekkor azonban a legördülékenyebb beszélgetés is egy másodperc alatt kap léket. A legközelebbi levél, ami érkezik, már nem a folytatás, hanem egy hirtelen, érthetetlen visszakozás: „bocs, de ez mégsem jó”, vagy „ne haragudj, de nem így gondoltam”. Ott állsz a hideg zuhany alatt, és nem érted, hogy lehet valakivel a legbelső fétisekről és a teljes fizikai elengedettségről chatelni, majd a személyes jelenlét puszta gondolatától azonnal megfutamodni és elvágni a szálakat.
Ez a jelenség rávilágít egy nagyon szomorú igazságra, ami a mai online szcénát jellemzi: a felületek tele vannak olyan emberekkel, akik valójában nem hús-vér partnert, hanem biztonságos távolságból működtetett tollbarátokat keresnek. Mérhetetlenül elszomorító és fárasztó, hogy a rengeteg kamu profil, a figyelemvadászok és a kizárólag levelet gyűjtögető karakterek miatt ennyire nehéz eljutni a lényegig: egy valódi emberi kapcsolódásig és a tényleges testiségig. Sokan vannak, akiknek a fétis csak a fejükben létezik, és nekik a chatelés maga a végállomás, mert nincs meg bennük a valódi szándék vagy a bátorság arra, hogy a vágyaikat a valóságban, egy másik ember előtt is felvállalják. Pedig a tiszta lapok és a játszmamentesség ott kezdődik, hogy amit leírunk, azt személyesen is képesek vagyunk képviselni. A valódi kémiát, a határozottságot és a tiszta élvezetet ugyanis nem lehet emojikkal és monitor mögé bújtatott fantáziálással helyettesíteni.
Hozzászólások (2)