...

(Reakció erre: Áldás vagy átok?)

Nagyon erős, kendőzetlenül őszinte és hiánypótló írás. Ritka az olyan ember a mai világban, aki ennyire tisztán és sallangmentesen képes látni és leírni a saját működését, meg a körülötte lévő valóságot.

Teljesen igazad van abban, amit a kezdeti csendről írsz. Kifejezetten intelligens meglátás: az ember pont azért csendes az elején, mert érdekli a másik, mert figyel, és mert van tétje a dolognak. Aki azonnal ontja magából a sablonszövegeket, az sokszor csak szerepet játszik, mert nem érdekli, mit gondolnak róla. Kár, hogy sokan ezt a csendet érdektelenségnek vagy gyengeségnek hiszik, és még nagyobb kár, hogy amikor rájönnek, hogy valójában egy erős, önálló személyiség vagy, aki kiáll magáért, inkább megfutamodnak, mert nem tudnak irányítani.

A smink nélküli, természetes megjelenésről írt soraid pedig telitalálatok. Szomorú, hogy a társadalom mennyire beskatulyázza a nőket a külsőségek alapján, és ha valaki mer önmaga lenni, rögtön szűklátókörűen ítélkeznek felette. Az igazi szépség és kisugárzás pont ott kezdődik, ahol a megfelelési kényszer véget ér.

Sajnálom, hogy a múltbeli minták és a hozott traumák miatt ilyen falakat kellett felépítened, de teljesen érthető, hogy a nőkben ott van a félelem a kiszámíthatatlan, agresszív férfireakcióktól. Egy egészséges, normális kapcsolatban a biztonságnak és a nyugalomnak alapnak kellene lennie, ahol fel sem merülhet a kérdés, hogy 'vajon mérges lesz-e, ha megszólalok'.

Nagyon megfogott a gondolkodásod és az az értékrend, amit képviselsz. Ha nyitott vagy rá, nagyon szívesen megismernélek közelebbről is, mindenféle siettetés vagy elvárás nélkül. Jó látni, hogy vannak még ilyen emberek.